Tiszalök | |||
A tiszalöki vízerőmű | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Tiszavasvári | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Dr. Gáll Gabriella (független)[1] | ||
Irányítószám | 4450 | ||
Körzethívószám | 42 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 5347 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 91,09 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 58,7 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 01′ 11″, k. h. 21° 22′ 40″48.019722°N 21.377778°EKoordináták: é. sz. 48° 01′ 11″, k. h. 21° 22′ 40″48.019722°N 21.377778°E | |||
Tiszalök weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiszalök témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tiszalök város Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Tiszavasvári járásban található.
Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye és a Nyírség északnyugati részén található, a Tisza bal partján. A térség jelentősebb települései közül Tiszavasvári 7,5, Hajdúnánás 20, Tiszaeszlár 10,5, Rakamaz 23,5, a megyeszékhely Nyíregyháza pedig 25,5 kilométer távolságra található.
Különálló településrészei: Újtelep, Hajnalos és Kisfástanya, melyek mindegyike a központjától keletre fekszik.
A környező települések közül Nagycserkesszel a 3612-es, Tiszavasvárival a 3632-es, Tiszaeszlárral a 3633-as és 3634-es utak kötik össze.
A hazai vasútvonalak közül a 109-es számú Debrecen–Tiszalök-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt, Tiszalök vasútállomás (ezt közúton a 36 315-ös számú mellékút szolgálja ki).
Áthalad az állomáson a MÁV 117-es számú Ohat-Pusztakócs–Nyíregyháza-vasútvonala is; utóbbi vonalnak további két megállója is volt Tiszalök területén: Hajnalos megállóhely és Kisfástanya megállóhely, mindkettő a névadó településrész közelében.
Tiszalök nevét 1325-ben említik először az oklevelek Loktelek néven, az 1332-37. évi pápai tizedlajstromban viszont már Luk alakban írták, 1450-ben pedig a leleszi országos levéltár oklevelében már Lök néven találjuk.
A településnek a 15. században (amelynek első felében Zemplén vármegyéhez tartozott) több birtokosa is volt: így 1405-ben a Dobay, 1417-ben az Ibrányi és a Jonhos, 1414-ben a Lónyai, 1429-ben a Székely, 1435-ben a Kállay, 1446-ban a Sztritey, 1449-ben a Várday és a ruszkai Dobó családok voltak birtokosai. 1452-ben a település birtokosa az ónodi Czudar, majd a sárvány Újfalusi, eszlári és pinczi Jonhos család.[forrás?] Egy 1469-ből származó, a Kállay család levéltárában őrzött oklevél pedig Nagy- és Kis-Lök néven írta nevét. A 18. század második és a 19. század első felében a település birtokosaként a Kállay, a Patay, az Ónody és a Vay családokat találjuk. A 20. század elején gróf Dessewffy Miklós, báró Vay Arnold, báró Vay Miklós, Korniss Ferenc és Szomjas Gusztáv volt birtokosa.
1849-ben az orosz sereg gyújtotta fel és rabolta ki a települést, 1855-ben, 1876-ban és 1888-ban pedig árvíz pusztított Tiszalökön.
Az 1900-as évek elején a településhez tartozott Hajnalos, Lajostanya, Miklósműve, Képhalma, Kisfás- és Nagyfás-tanya, valamint Rázom puszta is.
1951-53 között az ÁVH internálótábort működtetett itt. A tábor rabállományát többségében a szovjetunióbeli hadifogságból visszatérő magyarországi „népi németek” (Volksdeutsch, úgynevezett svábok) adták, akik a Waffen SS-ben szolgáltak.[3] A rabok főleg a vízerőmű építkezésén dolgoztak.
A lakosság környezetszépítő munkájának eredményeképp elnyerte a megye legszebb települése pályázatot.
1893-ban a közigazgatást átszervezték, így Tiszalök elvesztette mezővárosi rangját. [4] Majd a városi rangot 1992. március 6-án nyerte vissza, amelyet Göncz Árpád véglegesített Tiszalökön. Video: https://www.youtube.com/watch?v=xcw1NTYZhnU
2009. április 22-én egy rasszista gyilkosságsorozat egyik gyilkosságának helyszíne volt a település, a Nefelejcs utcában aznap este az éppen munkába tartó 54 éves Kóka Jenőt agyonlőtték.
A településen 2007. december 9-én időközi polgármester-választást tartottak,[10] az előző polgármester lemondása miatt.[14]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 5883 | 5665 | 5485 | 5441 | 5395 | 5234 | 5188 | 6107 | 5373 | 5347 |
2008 | 2010 | 2013 | 2014 | 2015 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[15]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,8%-a magyarnak, 12,4% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 18,6%, református 24,4%, görögkatolikus 4%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 27,2% (24,2% nem válaszolt).[16]
2022-ben a lakosság 91,8%-a vallotta magát magyarnak, 7,8% cigánynak, 0,4% németnek, 0,4% románnak, 0,2% ukránnak, 0,1-0,1% ruszinnak, szlováknak és lengyelnek, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 13,1% volt római katolikus, 21% református, 4,6% görög katolikus, 1,9% egyéb keresztény, 0,5% evangélikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 23,4% felekezeten kívüli (34,4% nem válaszolt).[17]
A tiszalöki vízlépcső a Tisza szabályozásának során megépített első jelentős méretű műtárgy. Építésének terve már 1863-ban megfogalmazódott. A vízlépcső 1954-ben, a hajózsilip 1958-ban készült el.
A kiviteli tervekkel megegyezően egyszerre készült el építészetileg mind a duzzasztómű, mind a villamos energia termelésére alkalmas vízerőmű. A Keleti-főcsatorna a duzzasztóműből kapja a vizét.
Ez a vízerőmű abban a korban az ország legnagyobb vízenergiát hasznosító turbináinak biztosított üzemeltetési körülményeket, tette lehetővé elkészülte után a duzzasztás révén rendelkezésre álló vízenergia hasznosítását villamos energia termelésére.
A vízügyi létesítmények elkészültét követően csak két évvel később kezdte el Tiszalökön az első blokk az energia termelését.
A vízerőművet 1959-ben helyezték üzembe.[2][3]
A község régebbi, ősi település része az északi részen található közel a töltéshez, és itt volt a régi községháza is. Emellett a római katolikus templom és a református templom (a második világháborúban visszavonuló német csapatok felrobbantották) is itt található. A községben fellelhető kisebb zsidó közösség zsinagógája is itt volt (a közösség az 50-es években megszűnt és a zsinagógát elbontották). Az ősi településrésznél a beépítettség igen magas volt, mivel a házak ereszei összeértek és ez komoly gondot okozott tűz esetén, mivel ekkor a fél falu leégett. Ma már a régi házakat nagyrészt lebontották, és több telekből alakítottak ki új házhelyeket. Ezen településrészen található a város kulturális életében fontos szerepet játszó művelődési ház.
A város mai központja 1970-ben jött létre, mikor a községháza átköltözött ide. Ma népsűrűség szerint a Kossuth út középső része a legsűrűbben lakott, mivel itt a 20. században panelházak épültek. Ezen felül ma itt található több alapfunkciót ellátó épület (egészségügyi központ, gyógyszertár, bank) és központi funkciót ellátó létesítmény (boltok, üzletek)[19]