Vinkuran | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Isztria |
Község | Medulin |
Jogállás | falu |
Polgármester | Goran Buić |
Irányítószám | 52203 |
Körzethívószám | (+385) 052 |
Népesség | |
Teljes népesség | 652 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 32 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 44° 50′ 06″, k. h. 13° 51′ 57″44.835000°N 13.865833°EKoordináták: é. sz. 44° 50′ 06″, k. h. 13° 51′ 57″44.835000°N 13.865833°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vinkuran témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vinkuran (olaszul: Vincural) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Medulinhoz tartozik.
Az Isztriai-félsziget déli csücskén, Póla központjától 4 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra a Póla-Premantura úttól nyugatra, a Vinkurani-, vagy Solina-öböl felett fekszik. A szelektől jól védett öböl kisebb hajók kikötésére is alkalmas, legnagyobb mélysége eléri a 16 métert. Vinkuran részei Vinkurana su Cota, Debeli vrv, Glavičica, Vikovice, Carevac, Novo naselje.
Azon a magaslaton ahol ma a szomszédos Vintijan falu áll a bronzkorban az Isztria egyik legnagyobb erődítménye volt, melynek átmérője meghaladta a száz métert. Építőjéről a régészeti kutatások alapján egyelőre nem rendelkezünk információval, azonban a vaskorban már bizonyosan a félsziget névadója a hisztri nép birtokolta. A domb oldalában több ókori kőbánya volt, melyek közül a legjelentősebb Vinkurantól északnyugatra található, római nevén Cavae Romane, melynek anyagából építették a pólai amfiteátrumot és számos szobor is készült belőle. A település első írásos említése 1303-ban történt, amikor még Pomerhez tartozott. Önálló településként 1424-ben a pólai statutumban szerepel először „Vencoral” alakban. Lakói mezőgazdasággal, halászattal foglalkoztak és a védelem fejében adót fizettek a Velencei Köztársaságnak. Sok más isztriai településhez hasonlóan a 16. században Vinkuran lakossága is kipusztult a sorozatos járványok (pestis és malária) miatt. A 16. és 17. században főként a török elől Dalmáciából menekülő horvátokkal telepítették be. A 19. század végén az Osztrák–Magyar Monarchia akkori legnagyobb hajógyárában Pólán dolgozó premanturaiak települtek be a faluba. Alapiskoláját 1904-ben alapították, később 2004-ben átalakították, ma az óvoda és a kultúrház működik benne.
A falunak 1880-ban 86, 1910-ben 112 lakosa volt. Az első világháború következményei nagy politikai változásokat hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A német megszállás idején környékén partizánharcok folytak. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 647 lakosa volt, közülük sok az új betelepülő. Lakói hagyományosan főként a mezőgazdaságból és halászatból éltek, ma már többen a közeli Pólára és a környező településekre járnak dolgozni, ahol a turizmus és a vendéglátás területén tevékenykednek. A szép és fenyvesekkel övezett strandok ellenére a helyi turizmus nem fejlődött nagyobb mértékben közeli nagyobb turistatelepek Pješčana uvala és Banjole miatt, de az itteniek közük sokan foglalkoznak magánszállások, apartmanok kiadásával.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
0 | 0 | 86 | 133 | 161 | 112 | 0 | 252 | 191 | 189 | 211 | 199 | 0 | 0 | 501 | 647 |