A főbb díjakat illetően ez évben is a „papírforma” érvényesült: a Cannes-ban hagyományosan kitüntetett figyelemmel kísért társadalmi realizmus alkotásai kaptak elismerést.[2] Noha a vetítések alapján a filmes szakma David Lynch alkotását (Straight Story - Az igaz történet) várta fő díjazottnak, a zsűri egyhangú szavazata alapján az Arany Pálmát a belga testvérpár, Jean-Pierre és Luc Dardenne vehette át Rosetta című filmdrámájukért és ugyanezen film címszerepét játszó Émilie Dequenne kapta a legjobb női alakítás díját, megosztva a kritikusok által korántsem lelkesedéssel fogadott, nagydíjasEmberiség főszereplőjével, Séverine Caneele-lel. Ez utóbbi alkotás főszereplője, Emmanuel Schotté lett a legjobb színész. Az ismeretlenségből előbukkanó, amatőr művészek meglepetésszerű elismerése kiváltotta a gálaest közönségének nemtetszését: a díjátadást hangos füttyszó kísérte.[3] A zsűri díját a 90. életévét betöltött portugálManoel de Oliveira kapta – a kritikusok többsége egyetértett abban, hogy ezt az elismerést már életpályája elején kiérdemelte volna. A legjobb rendezés díjátPedro Almodóvar vehette át Mindent anyámról című alkotásáért, míg a legjobb forgatókönyvért járó díjat Jurij Arabov kapta meg a Molokh-ért. A legjobb elsőfilmes az indiai Murali Nair lett az Un certain regard szekcióban bemutatott Marana Simhasanam című alkotásával.
Az 1999-es cannes-i filmfesztiválon a magyar filmművészetet nem képviselte alkotás, sem a hivatalos programban, sem pedig valamely párhuzamos szekcióban.
A Filmrendezők Szövetsége (Société des Réalisateurs de Films – SRF) ez évben új főbiztost nevezett ki a Rendezők Kéthete élére, Marie-Pierre Macia személyében. A válogatásból a legnagyobb fesztiválsikert a francia Emmanuel Finkiel Utazás című filmje aratta, amely elnyerte az ifjúság díját; a legnagyobb nemzetközi sikerre viszont két amerikai alkotás, Anjelica HustonAgnes Browne, valamint Daniel Myrick és Eduardo Sánchez páros Ideglelés[4] című filmjei tettek szert. Jól szerepelt még a bhutáni Khyentse Norbu Isteni játék, a japán Szuva Nobuhiro M/other, vagy a chilei Ricardo Larraín Őrült vágy című alkotása.[5]
A Filmvásár 1999-ben ünnepelte 40. évfordulóját. Az időközben „nélkülözhetetlenné” vált szakkiállításra és vásárra ekkorra már több mint 5000 résztvevő érkezett, és vett részt mintegy 1000 vetítésen. A résztvevők zömét öt ország tette ki: Amerikai Egyesült Államok (21%), Franciaország (14%), Egyesült Királyság (11%), Németország (7%) és Japán (6%).[6]
↑52nd Cannes Film Festival. Sélection officielle. filmfestivals.com. [2009. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)(franciául), (angolul)
↑Matt Dray: Festival de Cannes 1999. Évenement. Objectif cinéma. (Hozzáférés: 2009. február 18.)(franciául)
↑Amély Charnay: Scandale sur la croisette. 01men.fr, 2007. május 16. (Hozzáférés: 2009. február 18.)(franciául)
↑ abcForgalmazták Ideglelés – The Blair Witch Project magyar címmel is.
↑52nd Cannes Film Festival. Marché du Film. filmfestivals.com. [2008. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.) ((franciául), (angolul)