Alpár Ignác

Alpár Ignác
1905 körül készült fényképe
1905 körül készült fényképe
SzületettSchöckl Ignác József
1855. október 17.[1]
Pest
Elhunyt1928. április 27. (72 évesen)[1]
Zürich
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBauakademie (–1877)
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Építészi pályafutása
Jelentős épületeiMagyar Mezőgazdasági Múzeum
Anker-palota
Magyar Nemzeti Bank
A Wikimédia Commons tartalmaz Alpár Ignác témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Magyar Nemzeti Bank (Budapest), 1902–1905
Anker-palota (Budapest), 1910
Tőzsdepalota (Budapest), 1902–1905
A budapesti Vajdahunyad vára román épületrészének kerengője (részlet)
A budapesti Vajdahunyad vára gótikus szárnyának dómhomlokzata
Alpár Ignác szobra a Vajdahunyad vára előtt
Alpár Ignác emléktáblája egykori lakhelyén (Budapest VII. ker., Almássy tér 15.)

Alpár Ignác József, születési nevén Schöckl Ignác József (Pest, 1855. január 17. – Zürich, 1928. április 27.) magyar műépítész, egyetemi tanár, a századforduló eklektikus építészetének egyik vezéralakja.

Családja, tanulmányai

[szerkesztés]

A pesti Józsefvárosban született, stájer eredetű iparoscsaládban. Apja, Schöckl Mátyás asztalosmester Pesten működő üzeme a legkülönlegesebb megrendeléseket is teljesítette, így például ők készítették a Pesti Vigadó nagy fesztávolságú ablakait. Anyja, Eisele Mária ősei württembergi kézművesek voltak. Ignác (még Schöckl néven) a belvárosi főreáliskola elvégzése után elszegődött kőművesinasnak, és 1873-ban szabadult fel. Ezután Hauszmann Alajos tanítványa lett, az ő irodájába került. Biztatására 1874-től a Berlin–Charlottenburgi Építészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol többek között a frankfurti operaházat is építő Richard Lucae oktatta. Lucae-tanítvány volt maga Hauszmann Alajos, valamint Lechner Ödön és Pártos Gyula is.

Pályája

[szerkesztés]

Az akadémia befejezése után berlini építészirodákban dolgozott. 1880-ban elnyerte a Schinkel-érmet. Abban az évben magyarosította nevét Alpárra. Itáliai tanulmányútjáról Hauszmann meghívta a budapesti Műegyetemre tanársegédnek a „Díszépítéstan” tanszékre, s itt 1882–1889 között előbb Steindl Imre, majd Hauszmann mellett volt tanársegéd.

1883-ban házasságot kötött Orth Antóniával, egy aradi kereskedő leányával. 1885-ben felvették a Corvin Mátyás szabadkőműves páholyba.

Hauszmann Alajos visszaemlékezése szerint Alpár meg akarta pályázni a Műegyetem újonnan létrehozott Építész Tanszékének tanári állását, s miután nem ajánlotta őt, meg is neheztelt rá. Alpár tehát az oktatás helyett a gyakorlati tervező építészi pályára lépett, s 1888-ban önálló irodát nyitott, először a Teréz körút 7., majd 1891-től az Almássy tér 15. szám alatt. Utóbbi épületet maga tervezte, s lakása is itt volt.

Összesen 130 jelentős épületet tervezett. Épületei – megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda – a történelmi Magyarországon mindenfelé megtalálhatók.

Sok híres, vagy később híressé váló építészt foglalkoztatott. Az ő cégbélyegzője alatt dolgozott egy ideig: Almásy Balogh Loránd, Führer Miklós, Kotál Henrik, Hajós Alfréd, Hübner Jenő, Orth Ambrus, Gyöngyöshalászi Takách Béla, Radó Sándor. Ugyancsak töltöttek nála rövidebb időt a Vágó László és Vágó József testvérek, továbbá Jámbor Lajos és Sebestyén Artúr is. A késői historizmus mestere volt, aki eklektikus elemeket is alkalmazott épületein. Hírnevét középületei alapozták meg.

A magyarországi építészet két domináns irányzata közül, az akadémikus jellegű historikus irányzatot Alpár Ignác neve hitelesítette. A nemzeti stílus megfogalmazásán, a magyar szecesszió és a népművészet által ihletett nemzeti stílus kialakításán Lechner Ödön és köre, a kor és a századforduló legkiválóbb építészei, Lajta Béla, Komor Marcell, Jakab Dezső, Jan Kotera fáradozott. Az 1890-es évektől Magyarországon is jelentkező szecesszió nem váltotta fel a historizmust, hanem együtt élt annak kései szakaszával.[2][3]

Évtizedekig elnöke volt a „Steindl-céhnek”, mely az építészethez kapcsolódó szakemberek, vállalkozók, művészek találkozóhelye volt. A tagok közül Maróti Géza, Moiret Ödön, Markup Béla, Telcs Ede, Róth Miksa, Jungfer Gyula több építkezésén munkatársai is voltak.

Az 1890-es években pályafutásának legnagyobb sikerét a millenniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el. E legismertebb műve Budapest XIV. kerületében a Városligeti-tó partján a millenniumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló Történelmi Épületcsoport, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának neveznek.

1900–1914 között legfontosabb művei a bankok voltak, melyek a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Széchenyi István tér máig meghatározó szerepet játszanak, mint a Magyar Nemzeti Bank és a Tőzsdepalota, a mai Pénzügyminisztérium és Belügyminisztérium épülete.

Élete során számtalan tanulmányutat tett külföldön, beutazta szinte egész Európát, többször járt Olaszországban, Németországban, Egyiptomban.

Az első világháború után már nem tervezett, de a művészeti közéletben aktívan részt vett. Elnöke volt az Építőmesterek Ipartestületének, aktív tagja és 1904-től 1907-ig elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Iparművészeti Társulatnak és az Országos Középítési Tanácsnak is.

Felesége halála után, 1918-ban házasságot kötött Csesznák Ilonával. 1928. április 27-én, amerikai útjáról hazatérőben hirtelen influenzát kapott, és tüdőgyulladásban[4] Svájcban halt meg. 73 évet élt. A Vajdahunyad várában ravatalozták fel, és innen kísérte a díszmenet a Kerepesi temetőbe.

Művei

[szerkesztés]

Pályázatai

[szerkesztés]
  • Berlin, Nyári színház pályázat (I. díj), 1878
  • Berlin, Vendéglő belső pályázat (díjazott terv), 1879
  • Berlin, Könyvtár pályázat (díjazott terv), 1880
  • Berlin, Kultúregyesület székháza pályázat (Schinkel-érem), 1880
  • Kassa, Színház pályázat (I. díj), 1891
  • Budapest, Új épület telkének szabályozása pályázat (dicséret), 1892
  • Budapest, Országos Kaszinó pályázat (III. díj), 1893
  • Nagyszeben, Bérház pályázat (II. díj), 1893
  • Győr, Városháza pályázat (I. díj), 1894
  • Budapest, Margit-sziget rendezése pályázat (díjazott), 1900
  • Budapest (Gellért-hegy), Szent Gellért-szobor elhelyezése pályázat (II. díj), 1900
  • Pécs, Városháza pályázat (I. díj), 1903
  • Budapest, Rudas gyógyfürdő pályázat (megvétel), 1904
  • Budapest, Sáros fürdő pályázat (díjazott), 1904
  • Budapest, Kultuszminisztérium pályázat (I. díj), 1905
  • Hága, Békepalota pályázat, 1906
  • Budapest (Gellért-hegy) Citadella átépítési terve, 1925

Templomok

[szerkesztés]

Vármegyeházák

[szerkesztés]
  • Segesvár (Piața Muzeului 7), Vármegyeháza, 1884–85
  • Dicsőszentmárton, Vármegyeháza, 1886–90
  • Déva (Piața Unirii 4, Deva 330152, Románia), Vármegyeháza, 1887–89
  • Nyíregyháza (Hősök tere 5.), Vármegyeháza, 1891–93
  • Kolozsvár (Calea Moților 3, Cluj-Napoca 400001, Románia), Vármegyeháza (ma Városháza), 1896–97
  • Nagyenyed, Vármegyeháza átalakítása, bővítése, 1899–1903

Színház

[szerkesztés]

Múzeum

[szerkesztés]

Oktatási intézmények

[szerkesztés]

Elemi iskolák

[szerkesztés]
  • Nyíregyháza (Luther u. 17.), Evangélikus elemi iskola, 1891-93
  • Fiume, Állami kereskedelmi, polgári és elemi iskola, 1899
Áprily Lajos Főgimnázium, Brassó
Karácsonyi János Katolikus főgimnázium, Gyula
Petőfi Sándor Gimnázium, Budapest
Márton Áron Főgimnázium, Csíkszereda
Városháza, Déva
Wechselmann Ignác síremléke
Ullmann Ignác síremléke
Ohrenstein Henrik és Redlich Sámuel síremléke

Gimnáziumok, líceumok

[szerkesztés]

Reáliskolák

[szerkesztés]
  • Déva, Főreáliskola tornacsarnoka, 1894
  • Pozsony (Zochova u. 1.), Állami Főreáliskola, 1894
  • Lőcse (Stefan Klurberta 10.), Állami Főreáliskola, 1897
  • Budapest (Rippl Rónai [korábban Bulyovszky] u. 26.), VI. kerületi főreáliskola (majd Kvassay Jenő Műszaki Szakközépiskola, jelenleg azonban üresen áll), 1898
  • Zsolna – Állami Főreáliskola, 1912

Leányiskolák

[szerkesztés]
  • Kolozsvár, Állami felsőleányiskola, 1898

Szállók

[szerkesztés]

Katonai létesítmények

[szerkesztés]

Kastélyok

[szerkesztés]

Lakóházak

[szerkesztés]
  • Budapest (Teréz krt. 23.), Schőja-ház, 1887
  • Budapest (Délibáb u.), Kemény-ház, 1890
  • Budapest (Teréz krt. 22.), Stern-ház, 1890
  • Budapest (Almássy tér 15.), Alpár Ignác lakó- és irodaháza, 1891
  • Budapest (Erzsébet krt. 30.), Keinz-ház, 1891
  • Budapest (Üllői út 89/a), Stroblentz-ház, 1892
  • Budapest (Apostol u. 13.), Neuschlosz Ödön villája, 1898[7]
  • Budapest (Bolyai u. 11.), Alpár Ignác villája, 1899
  • Budapest (Zsigmond u. 11., Lipthay u.), Bruck-ház, 1899
  • Budapest (Apostol u. 11.), Neuschlosz Marcell villája, 1899[8]
  • Budapest (Andrássy út 112.), Ohrenstein-villa átalakítása, 1899
  • Beocsin, Ohrenstein-nyaraló, 1900
  • Beocsin, Spitzer-villa átalakítása, 1900
  • Budapest (Váci u. 12.), Harkányi-ház, 1911
  • Budapest (Kígyó u. 4.), Girardi-ház, 1914–16
  • Budapest (Viola u. 7.), Alpár Ede háza
  • Budapest (Várkert rakpart 17.), 1902

Bérházak

[szerkesztés]
  • Győr (Szent István út 6–10.), Nyugdíjalap bérházai, 1891
  • Kolozsvár (Szentegyház u.), Status házak, 1898–1900
  • Budapest (Csepreghy u. 4.), Walla-bérház, 1899
  • Budapest (Alkotmány u. 10.), Redlich Sámuel bérháza, 1900
  • Budapest (Báthory u. 5.), Neuschlosz-bérház, 1903–1904 (Vágó László és Vágó József közreműködésével)
  • Beocsin, Tisztviselőház, 1905
  • Budapest (Döbrentei u. 24., Várkert rkp. 17.), Harkányi Béla bérháza, 1911
  • Budapest (Orczy út 41–45), Walla Rt. Bérházai, 1912

A millenniumi kiállítás épületei

[szerkesztés]
  • Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Király-pavilon pályázat (I. díj), 1894
  • Budapest (Városliget), A millenniumi kiállítás Történelmi főcsoportja (1897-től Magyar Mezőgazdasági Múzeum), 1894–96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Őshalászat és vadászat pavilonja, Edison kinetoskop, 1895–96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Redlich-, Spitzer-, Ohrenstein-, Walla-, és Neuschlosz-pavilon 1895–96
  • Budapest (Városliget), Millenniumi kiállítás Trattner balatoni csárda, Müller cukrászda, 1895–96

Fürdőépületek

[szerkesztés]

Gyárépület

[szerkesztés]
  • Budapest (Turbina u.), Eiselle (Láng) Gépgyár, 1890–91

Pénzintézetek székházai

[szerkesztés]

Posta

[szerkesztés]
  • Temesvár (Ion C. Bratianu), Posta, 1911–13

Jótékonysági és egyesületi épületek

[szerkesztés]
  • Budapest (Egressy út 73.), Gyermekmenhely (Egressy Gábor Szakközépiskola), 1901
  • Budapest (Semmelweis u. 5.), Steindl-céh helyisége, 1905
Alpár Ignác sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben. Szege Sándor szobrász műve

Emléktáblák, síremlékek

[szerkesztés]

Kilátó

[szerkesztés]

A lista az alábbi mű alapján készült: Marótzy Kata: 150 éve született Alpár Ignác

1926-ban a Gellért-hegyre Kotál Henrikkel közösen tervezett Magyar kálváriája nem valósult meg.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. ↑ Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában 1867-1918. Corvina, Budapest, 1988}
  3. ↑ Sisa József - Dora Wiebenson(szerk.): Magyarország építészetének története. Vince. Budapest, 1998 ISBN 9639069949
  4. ↑ https://pestbuda.hu/cikk/20200129_domonkos_csaba_budapest_tobb_jelkepes_epuletet_tervezte_a_165_eve_szuletett_alpar_ignac
  5. ↑ Az új templom, amelynek alapkövét 1889. május 23-án rakták le, 1890 augusztusára készült el. Eredetileg Alpár Ignác tervezte, de némi hiányosság, azaz beépítetlen négyzetméterek miatt az egyházi vezetőség Szalay Ferenc, szebeni építészt kérte fel a terv módosítására, valamint a munka levezetésére is. [1] és [2]
  6. ↑ A hadapródiskola neve gyakran változott, az alapításakor Honvéd Hadapródiskola 1922-től Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, 1936-tól pedig Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskolai Nevelőintézetnek, majd 1942-től Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogsági Hadapródiskolának nevezték, 1944 végén Sopronba helyezték át, 1945-től ismét Pécsett működött, de már mint Dózsa tisztképző iskola. 1956-ban az épületeket és a hozzá tartozó területet a Pécsi Orvostudományi Egyetemnek (POTE) adták át. A pécsi honvéd hadapród iskola története Archiválva 2015. március 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ Az épület a Rózsadomb legjelentősebb és a közvélekedés szerint legszebb villája lett. 1901-ben az Architektur des XX. Jahrhunderts c. kiadványban Budapest legújabb épületeit Neuschlosz Ödön villája reprezentálta.[3] Archiválva 2015. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. ↑ Alpár a villát reneszánsz és barokk motívumokat is alkalmazó eklektikus modorban tervezte. Ez jóval nagyobb volt, mint fivére, Neuschlosz Ödön villája, amit az indokolt, hogy az egyedülálló Ödönnel szemben Neuschlosz Marcel nagy családdal rendelkezett. A második világháborúban olyan súlyos károkat szenvedett az épület, hogy 1948-ban lebontották.[4] Archiválva 2015. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ https://zsidotemeto.nori.gov.hu/muveszet-epiteszet
  10. ↑ https://axioart.com/tetel/alpar-ignac-kotal-henrik-a-szent-gellerthegyen-epitendo-mag

Emlékezete

[szerkesztés]
  • 1958-ban az Építőipari Tudományos Egyesület (mai nevén: Építéstudományi Egyesület) alapította az Alpár Ignác-emlékérmet, amelyet évenként adományoznak a kiemelkedő tevékenységet elért építészeknek. Az elismerést 1998 óta Alpár Ignác-díjnak hívják.
  • Az 1931. október 18-án felavatott, városligeti, Alpár Ignác-szobor (Telcs Ede műve) a mestert középkori céhmesteri ruházatban ábrázolja, amint feltekint a Vajdahunyad várára.

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Rosch Gábor: Alpár Ignác építészete. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2005
  • Hajós György, Kubinszky Mihály, Vámossy Ferenc: Alpár Ignác élete és munkássága. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 2005
  • Hauszmann Alajos: Alpár Ignác (1855–1928). In: Hauszmann Alajos. szerk.: Gerle János, Holnap Kiadó, Budapest, 2002. 318-319. oldal
  • Alpár Ignác születésének 150. évfordulója tiszteletére „Az építészet kővé vált zene” címmel a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban rendezett emlékkiállítás, 2005. március 25.
  • Déry Attila–Merényi Ferenc: Magyar Építészet 1867–1945., Urbino, 2000. 77–79. o.
  • Elek Artúr: Alpár Ignác. In: Nyugat. 1928. 10. sz.
  • Magyar Vilmos: Alpár Ignác élete és működése, 1-2.; Budapesti Építőmesterek Ipartestülete, Bp., 1933–1935
  • Alpár Ignác 130. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi ülés előadásai. Budapest, 1985. január 16.; szerk. Hajós György; Építőipari Tudományos Egyesület, Bp., 1985
  • Gelléri Mór: Alpár Ignác. Élet- és jellemrajz, Kner Izidor Könyvnyomdája, Gyoma, 1914
  • Márkus Jenő: Emlékbeszéd Alpár Ignácról – elmondotta a Steindl-céh 1929. évi április hó 6-án megtartott közgyűlésén Dr. Márkus Jenő, A Steindl-céh Kiadása, Budapest, 1929
  • Rozsnyai József: Alpár Ignác; Holnap, Bp., 2020 (Az építészet mesterei)
  • Kismarty-Lechner Jenő: Építőművészetünk a XIX. század második felében, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945, 102-106. o.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]