Bakonygyirót | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Pannonhalmi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Göstl Éva (független)[1] | ||
Irányítószám | 8433 | ||
Körzethívószám | 88 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 160 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 19,42 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 6,85 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 25′ 09″, k. h. 17° 48′ 20″47.419200°N 17.805531°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 09″, k. h. 17° 48′ 20″47.419200°N 17.805531°E | |||
Bakonygyirót weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonygyirót témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bakonygyirót (németül: Jierot, Gerisdorf[3]) község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Pannonhalmi járásban.
A község a Bakony északi szélén fekszik, Győrtől 32 kilométerre délre, a 82-es főúttól mintegy 2 kilométerre nyugatra, Romándtól 2 kilométerre délre. Közúti megközelítését ez utóbbi településről, a 832-es főútból kiágazó és Bakonyszentlászlón át Bakonyszentkirályig vezető (a 82-es főúttal ezen a szakaszon nagyjából párhuzamosan haladó, végül abba torkolló) 83 107-es út teszi lehetővé.
A településen keresztülhalad a MÁV 11-es számú Győr–Veszprém-vasútvonala, melynek a község szélén megállóhelye is van. A tömegközlekedés azonban túlnyomórészt a Volánbusz által üzemeltetett autóbuszokkal bonyolódik le, melyek átlagosan kétóránként, sőt műszakváltások idején ennél is sűrűbben érintik a falut.
Első fennmaradt írásos említése 1237-ből való, Gyrolt formában. Neve a Gerald személynév német alakjából származik. A 13. századtól a 18. századig a cseszneki várhoz tartozott. A török hódoltság idején elnéptelenedett. A 18. századtól új birtokosai, az Esterházy család tagjai kezdték újból benépesíteni, elsősorban német telepesekkel. Neve 1909-ig, más adat szerint 1913-ig Gyirót volt, a Bakony előtag csak ezt követően került a községnévbe.
A település a Győrből Veszprémbe vezető régi út mentén alakult ki. Az eredeti falu nem a jelenlegi helyén, hanem a Bakony-ér partján feküdt, s 1570-ben vált lakatlan hellyé. Az Esterházy család 1714-ben kezdeményezte a község újratelepítését idehozott német telepesekkel. A lakosság túlnyomó részének még 1914-ben is a német volt az anyanyelve. Az itt élők fával kereskedtek és fuvarozást vállaltak.
1904-ben az egész falu leégett, de utána ujjáépült. Abban az időben sokan kivándoroltak innen Amerikába.
A második világháború helyi áldozatainak emlékkövét 1989-ben avatták fel. 1945 után a lakosság egy részét kitelepítették, s helyükre 19 felvidéki magyar családot telepítettek be. Ma már eltűnőben van a nyelvi különbség a lakosok között, a falu teljesen elmagyarosodott, csak az idősebbek beszélik a sváb nyelvet.
1950-ben termelőszövetkezet alakult Bakonygyiróton is, amely később feloszlott, de 1957-ben újjászervezték. Később Romándhoz (1962), majd Veszprémvarsányhoz (1975) csatolták.
Két tantermes, két tanerős elemi iskoláját 1948-ban államosították, majd Veszprémvarsányhoz körzetesítették. Romándi kezdeményezésre 1998-ban az alsó tagozatos iskola Veszprémvarsányból átkerült Romándra. Az óvodát és az iskolát Romándon a két település közösen üzemelteti, illetve tartja fenn. A gyermekek egy része Bakonyszentlászlóra, illetve Veszprémvarsányba jár a körzeti iskolákba.
A település leginkább az 1960-as években fejlődött. 1961–1962-ben épült fel a kultúrház, melyet 2002-ben felújítottak. Az orvosi rendelőt 1963-ban építették, 2003-ban pedig felújították. A háziorvos és a gyermekorvos kétszer rendel hetenként a rendelőben. A községi bekötőutat 1966-ban építették, illetve látták el szilárd burkolattal. A községben van vezetékes víz-, gáz-, és telefonhálózat is.
Bakonygyirótot a lakosság és a települési önkormányzat kérésére a 47/2001. (VI. 18.) számú országgyűlési határozattal 2002. október 20-án átcsatolták Veszprém megyéből Győr-Moson-Sopron megyébe.
Az itt élő emberek Romándra, Veszprémvarsányba és Zircre járnak dolgozni. A legutóbbi időben, illetve a megyeváltást követően egyre többen dolgoznak Győrben. Sokan oda is költöztek. Az üresen álló házak egy részét külföldiek, főleg németországiak vásárolták fel. Ők csak a nyári időszakban, szabadságukat töltik a településen, a falu életébe nem integrálódtak. A megüresedett házakat tulajdonosaik nem adják el, megtartják, bízva jobb idők eljövetelében. Így a falu népessége egyre fogy, az ingatlanok állaga romlik. A falugondnokság szociális munkásokkal kiegészülve egész éven át gondozza a közterületeket, parkokat, utakat, és a járdákat is rendben tartja ott, ahol az idősek maguk erre nem képesek.
A település életét a mezőgazdaság határozza meg, s távol városoktól, iparterületektől lakosságát nem tudta megtartani; lélekszáma 1949-ig növekedett, de azóta folyamatosan csökken.
Fő gazdasági egysége a Bakonykert Mezőgazdasági és Szolgáltató Kft., melynek a falu központjában egy 1999-ben épített 50 vagonos hűtőháza van. Főleg a saját terményeit tárolja benne, de bérhűtést is vállal.
A község 1950-ig, a tanácsrendszer kialakulásáig a bakonyszentlászlói körjegyzőséghez tartozott. A hatvanas évektől Románddal, Bakonypéterddel és Gic községekkel közös tanácsa volt, de lakossága 1990 után önálló képviselő-testületet választott. A 2003. év végéig a rendszerváltás után is megmaradt a romándi körjegyzőségben, de akkor spontán népi kezdeményezésre 2004. január 1-jei kezdettel újra Bakonyszentlászlóval és Fenyőfővel társult közös körjegyzőségbe.
A településen 2007. augusztus 5-én időközi polgármester-választást tartottak[9] az előző polgármester lemondása miatt.[13]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 143 | 139 | 139 | 163 | 144 | 155 | 160 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 5,4% németnek mondta magát (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,1%, evangélikus 1,4%, felekezeten kívüli 6,8% (35,8% nem nyilatkozott).[14]