Chernelházadamonya | |||
Kápolna és Szent Vendel-szobor a Fő utcán | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Sárvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Horváth Károly Zsolt (független)[1] | ||
Irányítószám | 9624 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 200 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 24,46 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 7,85 km² | ||
Földrajzi nagytáj | Nyugat-magyarországi peremvidék[3] | ||
Földrajzi középtáj | Vas–Soproni-síkság[3] | ||
Földrajzi kistáj | Répce-sík[3] | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 21′ 41″, k. h. 16° 50′ 28″47.361381°N 16.841169°EKoordináták: é. sz. 47° 21′ 41″, k. h. 16° 50′ 28″47.361381°N 16.841169°E | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Chernelházadamonya témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Chernelházadamonya község Vas vármegyében, a Sárvári járásban.
Sárvártól 21 kilométerre északnyugatra, Szombathelytől 31 kilométerre északkeletre, Büktől 9 kilométerre délkeletre, a Répce bal partján fekszik.
Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy irányból érhető el: a Cirák–Tompaládony–Bük–Zsira között húzódó 8614-es útról Mesterháza legnyugatibb házaitól mintegy 1,5 kilométerre, Bő keleti szélétől 7-800 méterre dél felé leágazva lehet betérni a községbe.
Vasútvonal nem érinti a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőség a Hegyeshalom–Porpác-vasútvonal Hegyfalu vasútállomása, közúton mintegy 8 (légvonalban 4,5) kilométerre nyugatra, illetve Bük vasútállomás 8,6 km távolságra, Sopron–Szombathely–Szentgotthárd-vonal.
Két falu, Csernelháza és Damonya egyesítéséből jött létre 1925-ben, 1927-ig ideiglenesen Chernelháza volt a neve.[4] Az egyesített település nevének helyesírását – a vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól eltérve – az innen származó chernelházi Chernel nemesi család nevére tekintettel határozták meg. Határában, a Kukucsa-majorban 1952-ben több római kori urna- és egy 4. századi téglával fedett sírt tártak fel, amelyek mellékleteként bélyeges mécses, illatszeres üveg és agyagkancsó került elő.[5]
A község két része közül Damonya tűnt fel először az írott forrásokban. Nevét a szláv eredetű Damján névből eredeztetik. Első ismert birtokosai az Osl nemzetség tagjai, akik közül többen is a Damonyai nevet használták. 1239-ben az ugyanezen nemzetséghez tartozó Szatmár fia, Miklós, a falu egy részét a templomos lovagoknak adományozta, de a Damonyai családnak jelentős területei maradtak itt. A Nagydamonyának nevezett részt királyi adományként kapták a Chernel család ősei. Ebből lett a későbbi Chernelháza, melyet 1436-ban említett írásos forrás először.[6] Damonya tulajdonosa a johannita-lovagrend lett 1483-ban, ekkor az itt lakókra is kiterjesztették a vám- és harmincad-mentességet.[6] Az 1400-as évektől azonban a lakosok fokozatosan önállóak lettek, illetve a Damonyai család birtokaprózódása során egyre több nemesi birtokos jelent meg. 1671-ben 25 egytelkes nemest írtak itt össze. A 18. században elég nagy számban jegyeztek fel jobbágytelkeket. A birtokosok között találjuk a Nagy, a Chernel, a Végh és a Guáry családot. 1787-ben a 14 jobbágyi jogállású lakos mellett 25 zsellért is összeírtak. A nemesi lakosok száma ekkor 7 volt. A 19. századtól jelent meg a birtokosok között a Simon család. 1850-ben a lakosság száma 296 fő, amely szinte egységesen katolikus vallású volt.[5]
Chernelháza neve viszonylag későn, 1436-ban jelent meg először írásban. Létezéséről azonban már a 13. század végéről tudósít az az adománylevél, amely szerint 1272-ben V. István a Damonyainak is nevezett Mixét (Miksa) és fiát Mártont, a csehek elleni háborúban szerzett érdemeik okán, kiemelte a karakói várjobbágyok közül. Egyúttal az addig általuk használt négyekényi nagyságú földjüket örökbirtokként nekik adományozta. Az ő leszármazottaik voltak a későbbiekben több jelentős országos tisztet is betöltő Chernel család tagjai (1360-ban Márton unokája Miklós használta először a Chernel nevet). Az általuk birtokolt faluhoz pedig a család neve társult a 15. századtól.[5] Ugyanebben a században indult el a kisnemesi faluvá válás folyamata is, amelynek következtében 1671-ben már 13 egytelkes nemes élt itt. A 18. századra azonban ez – mint Damonyán is – megfordult, és részben visszaalakult jobbágyfaluvá. Birtokosai a Chernel család tagjai voltak, akik spanyol mintájú juhtenyészetet és országos hírű ménest hoztak létre. 1787-ben a férfi-lakosságból 5 nemesi, 6 paraszti (jobbágyi) és 13 zselléri jogállású volt.[5] A mindig csekély lakosságszámú települést (1787-ben 95 fő, 1850-ben 145 fő, 1920-ban 161 fő) már a feudális korban együtt írták össze a szomszédos Damonyával. Ennek és egybeépülésüknek lett következménye a közigazgatási egyesítés, amely után 1930-ban 477 lakos élt itt.[5]
A községet érintette a Sárvár–Répcevis-vasútvonal, amelyet 1913. november 8. és 1974. május 26. között üzemelt, majd a pályát felszedték. Az 1950-es megyerendezés keretében Vas megyéhez csatolták.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 208 | 200 | 192 | 206 | 216 | 209 | 200 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,9%-a magyarnak, 3,2% németnek, 2,7% cigánynak, 1,1% horvátnak mondta magát (2,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 80,9%, református 2,1%, evangélikus 4,3%, felekezet nélküli 2,1% (10,6% nem nyilatkozott).[15]
Mindkét községrésznek volt kastélya. Verebi Végh vagy Nagycenki Cukorgyári Rt. kastélya volt a damonyai részen álló épület, amelyet a 18. század végén a Végh család birtokolt. Tőlük az Ürményiek vették meg. Az 1930-as években a Nagycenki Cukorgyáré volt, de akkor már nagyon elhanyagolt állapotban.[6] A Chernelházi-kastély a Mező utcában állt. Az L alakú, korábban emeletes épület azonban inkább csak kúriának volt nevezhető. A kastélyban egykor tíz szoba volt, a legdíszesebb kiképzést a nagyszalonnak nevezett díszterem kapta. A kastélyt 1945-ben elvették a Chernel családtól, Szemes nevű bérlőt kitelepítették, majd szükséglakásokat helyeztek el az épületben. Miután a lakók kiköltöztek a kastélyból, az épület állapota teljesen leromlott; a település vezetői és lakói megpróbálták megmenteni a kastélyt, de nem sikerült a felújításhoz szükséges összeget előteremteni. Így 1982-ben lebontották. Az egykor a homlokzatát díszítő kettős címert a Simon-féle kúria (egykoron a termelőszövetkezet irodaépülete) kapuja mellett helyezték el 1984-ben a család emlékére.[6]