Funtana | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Horvátország | ||
Megye | Isztria | ||
Község | Funtana | ||
Jogállás | falu | ||
Polgármester | Tomislav Čoga | ||
Irányítószám | 52452 | ||
Körzethívószám | (+385) 052 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 911 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 26 m | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 13° 36′ 22″45.173094°N 13.606086°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 23″, k. h. 13° 36′ 22″45.173094°N 13.606086°E | |||
Funtana weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Funtana témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Funtana (olaszul: Fontane) falu és község Horvátországban Isztria megyében.
Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 7 km-re délre az azonos nevű öböl partján fekszik. Területe nyugaton Zelena Lagunától délen Valkaneláig terjed. Nevét a tengerhez közeli, soha ki nem apadó forrásairól kapta, melyek ősidők óta tiszta ivóvízzel látták el a környéket. Az öböl előterében néhány kis sziget és zátony (Veli Školj, Mali Školj, Reverol, Tovarjež, Tuf) található. A település legrégibb része egy az öböl feletti kis magaslaton fekszik. A 20. században a turizmus fejlődésével (új szállodák, kempingek, üdülők, apartmanok épültek) tovább terjeszkedett. Ma már mintegy húszezer turista befogadására is képes.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkor végén lakott volt és azóta is, mintegy négyezer éven át folyamatosan lakott maradt. A mai Funtana területén emberi tevékenységről nemcsak a leletek, hanem az ember által a természetes környezetben véghezvitt, a légi fényképeken jól látszó változtatások, a mezőgazdasági táblák szabályos, római mérnökök által kimért derékszögű elrendezése is tanúskodik. A rómaiak által kimért utak lényegében a mai napig is használatosak. A mai Zelena Laguna területén egy nagyméretű római villa maradványait tárták fel, melynek szerkezetén jól látszik, hogy a vizet egy külön vízvezetéken szállították a közeli, a mai Funtana területén található forrásokból, melyekről a település a nevét kapta. A rómaiak után a keleti gótok, a bizánciak, majd a Karolingok uralma következett. A középkorban Funtana és Zelena Laguna egy hűbérbirtokot képezett, mely a poreči püspökséghez tartozott. 1216-ból származik az első középkori dokumentum, mely megerősíti, hogy a Plava- és Zelena Laguna közötti területen a püspöki uradalom gazdálkodott. A Szent Mauro székesegyházban kelt oklevél az itt már az ókor óta működött sólepárló telep ügyében rendelkezik. Bár akkor még nem említenek itt települést, mégis közvetett bizonyítékot szolgáltatnak rá, hiszen a sólepárló telep működtetése nagyobb számú munkás nélkül nem volt lehetséges. Az itteni forrásokat 1331-ben említik először, de település nyilvánvalóan már előbb is létezett, lakói a sólepárlás mellett halászatból, mezőgazdaságból éltek, de több kőbánya is volt a területén. A középkori névalak (Fontana Georgiana) arra is utal, hogy itt vagy a közelben jelentős villa állt és a Georgiana jelzőt annak a családnévnek az alapján kapta, amely egykor az itteni birtok tulajdonosa volt. A középkorban a mai Funtana területén valószínűleg több falu is állt, melyek egyikénél épült a 11. századi Szűz Mária templom, melyet a 16. században bővítettek. A templom mellett található Funtana régi temetője is. Hűbérurai a trieszti püspök, a velencei Andrea Dandolo, valamint a poreči püspök, majd a 16. században a Borisi család voltak. Az Isztria más részeihez hasonlóan a háborúk és a járványok a 16. századra az itteni lakosságot is megtizedelték. Helyükre 1590 körül a velencei hatóságok ide is főként a mai Dalmácia, Montenegró és Albánia területéről a török terjeszkedés elől menekülőket telepítettek. Szent Bernát tiszteletére szentelt plébániatemploma 1621-ben épült. Mellette egy magaslaton állt Borisi család 1610-ben épült reneszánsz-barokk kastélya. Körülöttük ebben az időben mintegy tizenöt kőből épített lakóház állt. A Velencei Köztársaság bukása (1797) után francia uralom következett, majd a Habsburg Birodalom része lett. A 19. században Funtanán az olasz és a horvát nyelv egyaránt használatos volt. Sokáig csak olasz tannyelvű iskola működött a településen, de 1897-től bevezették a párhuzamos horvát nyelvű oktatást is. Így a szülők maguk dönthették el, hogy milyen osztályba járatják gyermeküket. A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból élt, utóbbi jelentősége akkora volt, hogy a településen alig akadt család akinek legalább egy halászbárkája ne lett volna. A településnek 1857-ben 273, 1910-ben 518 lakosa volt. Funtana 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. A turizmus fejlődése az 1970-es évektől gyorsult fel, ma már a lakosság bevételeinek döntő része ebből származik. Funtana 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az önálló Funtana község 2006-ban alakult meg, addig közigazgatásilag Vrsarhoz tartozott. 2011-ben 924 lakosa volt.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
273 | 301 | 342 | 418 | 518 | 590 | 640 | 752 | 663 | 567 | 480 | 460 | 614 | 671 | 831 | 924 |