Magyarbóly | |||
A református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Siklósi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Busz Balázs (független)[1] | ||
Irányítószám | 7775 | ||
Körzethívószám | 72 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 901 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 54,01 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 17,22 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 50′ 25″, k. h. 18° 29′ 37″45.840330°N 18.493680°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 25″, k. h. 18° 29′ 37″45.840330°N 18.493680°E | |||
Magyarbóly weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarbóly témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyarbóly (németül: Ungarischbohl, szerbül: Мађарбоја) község Baranya vármegyében, a Siklósi járásban.
Baranya vármegye dél-délkeleti részén, a Karasica-patak mellett fekvő település. Villány 4,5 kilométer, Beremend 8,5 kilométer, Pócsa 9 kilométer, Borjád 11,5 kilométer, Bóly 17,5 kilométer, Mohács 30,5 kilométer távolságra található.
A szomszédos települések: észak felől a Villányhoz tartozó Virágos, északkelet felől Márok, délkelet felől Kislippó, dél felől Lapáncsa, délnyugat felől Lapáncsa, északnyugat felől pedig Villány városa.
Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 5702-es út, ezen érhető el Villány és Mohács térsége felől is. Beremenddel az 5706-os út kapcsolja össze.
Áthalad a településen a Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal, melynek itt vasúti határátkelőhelye van Horvátország (Pélmonostor) felé. A vonal itteni állomása az ország legdélibb fekvésű, személyforgalmat is ellátó vasútállomása (a ténylegesen legdélibb állomás a Beremendi Cementgyár teherállomása). A magyarbólyi vasútállomás a település belterületének délnyugati szélén helyezkedik el, közúti elérését az 5706-os útból kiágazó 57 304-es számú mellékút biztosítja.
Neve Anonymus krónikája szerint az Ete törzséhez tartozó Boja vezér földjére utal. A falu korábbi nevei: Bója, Bój, Magyarbólya.[3]
A település és környéke már az ókorban is lakott hely volt, amit az itt talált római kori leletek is bizonyítanak.
Magyarbóly neve először 1287-ben tűnik fel az oklevelekben, ekkor Boyad alakban írták. A falu hosszú ideig a Bólyai család birtoka volt, majd a Kórógyiak lettek birtokosai, a Kórógyi család alapítása volt az itteni ferences rendi kolostor is, mely hosszú évtizedekig működött itt. A 15. században a környék híres volt borairól és kereskedelméről, de a fellendülést a török megszállás és később a Rákóczi-szabadságharc időszaka megtörte, ugyanis utóbbi után a település elnéptelenedett.
Az 1696-os évek körül, a törökök kiűzése után a település szerb hűbérbirtok lett. 1751-ben is sok szerb élt a faluban, de templomuk csak 1807-ben épült föl.[4] 1803 és 1830 között tolnai evangélikus sváb telepesek érkeztek a faluba. A falu első evangélikus lakosa Hoch János korábbi bátaapáti lakos volt.[5] 1823-ban Eszterházy Nepomuk János gróf Tolna vármegyéből az oda betelepült hesseni és württenbergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.[5]
1820-ban építették föl első imaházukat, amit oktatási célra is használtak.[6] A település sokáig a környék evangélikusságának a központja volt. Az 1790-es években római katolikus svábok is költöztek a faluba.[7] A környékbeli sváb lakosság többségének ellensúlyozására 1939–40-ben a kelet-magyarországi területekről, a Szabolcs vármegyei Vaja faluból érkeztek vajai telepesek a községbe, így az 1940-es évek közepére Magyarbóly egy soknemzetiségű falu lett.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején helyi fiatalok csatlakoztak a Nyárádi szabadcsapatokhoz, akiknek a Dráva-vidék védelme volt a feladatuk.[8]
Az 1850-es évekre az evangélikus imaház állapota leromlott, ezért templomépítésbe kezdtek. 1858. október 10-én Wollmuth Lipót helyettes püspök szentelte föl az új templomot.[9]
1910-ben 1497 lakosa volt, melyből 347 fő magyar, 815 fő német, 323 fő szerb, 4 fő horvát, 1 fő oláh és 7 fő egyéb anyanyelvű volt. A lakosok közül 858 fő tudott magyarul.[10] A település a 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
1918-1921 között a falu szerb megszállás alá került, több atrocitás is érte a helyieket. 1921. augusztus 26-án hagyta el az utolsó szerb katona a falut.[11] A helyi szerbek azonban nem hagyták el a falut. A 2011-es népszámlálás szerint 40 szerb élt itt.[12]
Vértesi Zoltán 1940-ben így ír a faluról a Magyarbólyi evangélikus egyházközség és filiái története című könyvében:[13]
„Magyarbóly község, Baranya megyében, a baranyai járásban, a Pécs-eszéki vasútvonal mentén fekszik, a villányi és nagyharsányi hegyektől kb. 7, Mohácstól 30 km. távolságra. A falu hoszszában folyik a kis Karassa (Karasica) csatorna, mely a pécsváradi hegyekben ered és a Dunába ömlik. Van vasút, posta-távirda, távbeszélő, autóbusz állomása, villanyvilágítása, körjegyzője, körorvosa, Stefánia otthona és egy Póth István és Társai tulajdonát képező modern gőzmalma. Jelenleg határállomás a trianoni-jugoszláviai határon és m. kir. vámőrsége, határrendőrsége, vámhivatala, csendőrsiége is van. A csonka járás székhelye jelenleg Villány és állampénztára Mohácson van.”
A második világháború után, 1946. május 21-én a németeket – az akkori politika kollektív bűnösségre hivatkozva – kitelepítették a faluból. Ezek többsége evangélikus volt, ezért a falu evangélikus templomának állapota folyamatosan romlott. Az 1990-es években önkormányzati és egyéb támogatásokból sikerült fölújítani.[14]
A település népességének változása:
Lakosok száma | 945 | 954 | 936 | 881 | 865 | 909 | 894 | 901 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,6%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 11% németnek, 4,1% szerbnek mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,8%, református 20,5%, evangélikus 4,5%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 11% (17,8% nem nyilatkozott).[23]
2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 7,4% németnek, 6,3% szerbnek, 2,6% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek, ruszinnak és szlováknak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 23% volt római katolikus, 15,7% református, 2,9% evangélikus, 0,7% ortodox, 0,3% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 11,6% felekezeten kívüli (44% nem válaszolt).[24]
2018. december 9-től a magyarbólyi vasútállomásról naponta közlekednek vonatok Pélmonostorra.[26][27]