Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Recsk | |||
A recski kényszermunkatábor emlékműve | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Magyarország | ||
Vármegye | Heves | ||
Járás | Pétervásárai | ||
Jogállás | nagyközség | ||
Polgármester | Nagy Sándor (független)[1] | ||
Irányítószám | 3245 | ||
Körzethívószám | 36 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 2441 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 57,9 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 45,37 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 56′ 02″, k. h. 20° 06′ 40″47.934000°N 20.111000°EKoordináták: é. sz. 47° 56′ 02″, k. h. 20° 06′ 40″47.934000°N 20.111000°E | |||
Recsk weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Recsk témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Recsk nagyközség Heves vármegye Pétervásárai járásában.
Heves vármegye északnyugati részén helyezkedik el, Gyöngyöstől 34 kilométerre, a vármegyeszékhely Egertől 24 kilométer távolságra. A településen végighalad a 24-es főút, valamint a Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonal is, de 2007 óta a vonalon már csak teherforgalom van, akkor zárt be a szép facsarnokkal rendelkező Recsk-Parádfürdő vasútállomás is (az állomás a 24-es főútról leágazó 24 308-as úton érhető el). Mátraballával és azon keresztül Mátraterenyével a 2411-es út, Recskvasárnap településrészével és azon keresztül Szajlával a félkész állapotban hagyott 24 122-es számú mellékút köti össze.
Közelében, a Szederjes-tetőn az Árpád-korban állt Szederjesvár. Az első hiteles említés a településről az Anjouk korában keletkezett, a 14. század elején Recsky Demeter volt a tulajdonosa. A település nevét 1329-ben Rexy alakban rögzítették. A község neve 1478-ban Rekch névalakban szerepel. 1554-ben 4 portát számoltak, de a török dúlások után is a Recsky család maradt a birtokos, habár a kuruc és a császári seregek rablásai miatt nagyon elnéptelenedett. 1700-ban Almásy János a hűtlenség bűntette miatt kapott, elkobzott recski Békény–javak egy részére királyi adományt szerzett, 1701-ben pedig Vay Ádám egyes Recsky-családtagok birtokát vásárolta meg. Ennek következtében még az 1720-as években is csak 13 jobbágycsalád lakott ezen a területen. A terület birtokosai az Orczay, Recsky, Kubinyi, Lipthay, Boronkai, Tahy család voltak, akik helyére a későbbiekben Károlyiak és Barkóczyak kerültek. 1771-ben a Recsky, Balogh és a vele rokon Tihanyi, és a Békény családok kezén volt a falu birtokjoga. A 19. század közepén a Fehér, és a Bay-jusst öröklő Ternyai Eszter és férje Repeczky Ferenc birtokában volt a falu kétharmada, a többi birtokjog kisnemesek kezén darabolódott szét. A lakosság száma bevándorlásokkal növekedett, főleg az ércbánya művelése miatt. Sok volt a nem magyar anyanyelvű személy is.
1696-ban már temploma van, a mai templom 1891-ben épült. A középkori római katolikus templom (amelyet Szent György tiszteletére szenteltek) tornya még a 19. század végén is épségben volt. Ekkor Kis István pesti építész egy új templom építésére tett javaslatot. A mai komplexum az ő tervei alapján 1891-ben épült meg. Felszerelései közül legjelentősebb az „Úrmutató”, mely aranyozott réz, elsőrangú kivitelű remekmű. Az egri ötvösművészet egyik kiváló darabja 1750 körül készült.
1887-ben Recsk a Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonalon vasútállomást kapott.
Az akkori életviszonyok miatt már 1903-ban megkezdődött az első kivándorlás Amerikába, amely csaknem minden családot érintett. Egy 1912-ben Clevelandben megjelent magyar nyelvű lap 873 recski lakos kivándorlását említi. Az első világháború tovább tizedelte a lakosságot. Több mint 160 ember esett hadifogságba, és legalább ennyi esett el a háborúban. Sok családnál a gyász és a nélkülözés évei következtek. Ma emlékmű őrzi a háború halottainak emlékét.
A recski és mátraderecskei település egy községet jelentett ezekben az időkben. 1921-ben került sor a két község különválasztására. Egyházi vonalon csak 1932-ben válik ketté a két község.
1929-33-ban elkezdődött a gazdasági válság és ezzel megindult a második kivándorlási időszak Amerikába.
1948-ban a bánya létszámának visszafejlesztésével ismét sok recski vált munkanélkülivé. A megoldás, amelyet a DIMAVAG vezetése tett lehetővé, a létszámnak Diósgyőrbe való áthelyezése volt.
Recsknek 1950-től lett önálló tanácsa. Kezdetben a pétervásárai, 1966-tól az egri járáshoz tartozott. 1984. január 1-től Eger városkörnyéki községe lett. 1990-től önkormányzat vette át a falu irányítását.
1950 októbere és 1953 ősze között a község melletti kőbánya közelében működött a recski kényszermunkatábor, a kor mintegy 100 internáló- és munkatábora közül a leghírhedtebb. Az 1953-ban nyomtalanul megsemmisített tábor feltételezett helyén 1996-ban emlékhelyet létesítettek „Recski Nemzeti Emlékpark” néven.
Polgármester | ||
---|---|---|
1990–1994 | Fekete József | MDF-FKgP-SZDSZ[4] |
1994–1998 | SZDSZ[5] | |
1998–2002 | SZDSZ[6] | |
2002–2006 | Holló Imre | MSZP[7] |
2006–2010 | MSZP[8] | |
2010–2014 | Pócs István | független[9] |
2014–2019 | Nagy Sándor | Jobbik[10] |
2019–2024 | független[11] | |
2024– | független[1] |
A település népességének változása:
Lakosok száma | 2733 | 2696 | 2673 | 2514 | 2527 | 2495 | 2441 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,4%-a magyarnak, 13,6% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% románnak mondta magát (9,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,3%, református 2,5%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 16,5% (17,9% nem nyilatkozott).[13]
2022-ben a lakosság 91,1%-a vallotta magát magyarnak, 9,7% cigánynak, 0,5% németnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% ukránnak és szerbnek, 1,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,2% volt római katolikus, 2,5% református, 0,4% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,1% ortodox, 2,5% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 15,5% felekezeten kívüli (32,2% nem válaszolt).[14]
Mátraderecske | Pétervására | Szajla |
Parád | Sirok | |
Markaz | Domoszló Kisnána | Tarnaszentmária Verpelét |