Rokovce (Rokovci) | |
A falu Andriasevcé felől nézve | |
Közigazgatás | |
Ország | Horvátország |
Megye | Vukovár-Szerém |
Község | Andrijaševci |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 32271 |
Körzethívószám | +385 032 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1692 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 81 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 14′, k. h. 18° 45′45.233333°N 18.750000°EKoordináták: é. sz. 45° 14′, k. h. 18° 45′45.233333°N 18.750000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rokovce témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Rokovce (horvátul: Rokovci) falu Horvátországban Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Andriasevcéhez tartozik.
Vukovártól légvonalban 24, közúton 32 km-re délnyugatra, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, a Bosut bal partján, községközpontjával átellenben fekszik.
A falu a Rokovce nevet a település Szent Rókusnak szentelt templomáról kapta. A középkorban szokás volt a falvakat templomuk védőszentjéről elnevezni. A falut 1486-ban „Rokowcz” néven említik a Matucsinai család birtokaként. A középkori falu nem a mai helyen, hanem a Kunjevačka-erdő szélén, a mai falutól északra feküdt. A Szent Rókus templom nem a ma Rokovačke zidinének nevezett romok mellett, hanem attól távolabb állt. Lakói csak a török kiűzése után települtek a mai helyre, de továbbra is a régi templom köré temetkeztek, mely a temetőjük lett. Az új falu templomát szintén Szent Rókusnak szentelték.
A térséget a török 1526-ban, Valkóvár eleste után szállta meg, és 1687-ig török uralom alatt állt. A török kiűzése után Boszniából és Dalmáciából érkezett katolikus horvátokkal (sokácok) népesítették be. 1745-től megkezdődött a katonai határőrvidék szervezése. 1753-ban a település a Bródi határőrezred igazgatása alá került. Az itteni határőrök a Habsburg Birodalom minden csataterén harcoltak.
Az első katonai felmérés térképén „Rokovcze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rokovcze” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rokovcze” néven 112 házzal, 558 katolikus és 3 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1873-ban megszüntették a katonai igazgatást és 1881-ben Rokovcét is a polgári Horvátországához csatolták.
1857-ben 529, 1910-ben 822 lakosa volt. Szerém vármegye Vinkovcei járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a horvát, 15%-a német, 3%-a magyar és 2%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941–1945 között a Független Horvát Államhoz tartozott, majd ismét Jugoszlávia fennhatósága alá került. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A településnek 2011-ben 2029 lakosa volt.
Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
529 | 467 | 588 | 704 | 913 | 822 | 907 | 1.055 | 1.206 | 1.389 | 1.584 | 1.680 | 1.830 | 1.955 | 2.084 | 2.029 |
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
A KUD "Slavko Janković" Rokovci-Andijaševci kulturális és művészeti egyesületet 1937-ben alapították. Célja a két település népi hagyományainak, dalainak, táncainak, népszokásainak őrzése és bemutatása. Az egyesület folklórcsoportja évekig az első három népi együttes között volt a Vinkovci ősz folklór estjein, ahol a táncot, az éneklést és a népviselet eredetiségét értékelték.
Ivana Brlić-Mažuranić általános iskola, Andrijaševci