Rózsahegyi Kálmán

Rózsahegyi Kálmán
1910 körül
1910 körül
Született1873. október 6.[1]
Endrőd
Elhunyt1961. augusztus 27. (87 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaHevesi Angéla
Foglalkozásaszínész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia (–1893)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (1-1-271)
Színészi pályafutása
Aktív évek1892–1961
Tevékenységszínész
Díjai
Kiváló művész-díj
1960
További díjak
a Nemzeti Színház örökös tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Rózsahegyi Kálmán témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rózsahegyi Kálmán (Endrőd, 1873. október 6. – Budapest, 1961. augusztus 27.) magyar színész, színészpedagógus.

Apja Uhrin József gazdálkodó, anyja Grósz Janette (Zsani), az endrődi „Rongyos” kocsma felszolgálója volt. A házasságon kívül született gyermek nevelőapja Rózsahegyi Ödön lett (akitől a nevét kapta), miután édesanyja férjhez ment hozzá, és ő is vándorszínésznek állt. Rózsahegyi Kálmán is vidéken kezdte pályafutását, de 1898-ban szerződtette a Magyar Színház. 1900–1935 között a Nemzeti Színház tagja volt, 1923-tól az örökös tagság birtokosaként. Feleségével, Hevesi Angélával alapította magán-színiiskoláját, melyből számos híres színész került ki.

1930 előtt
Emléktáblája a villa kerítésén
Rózsahegyi Kálmán sírja Budapesten. Farkasréti temető: 1-1-271. Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása

Életrajza, munkássága

[szerkesztés]

Rózsahegyi a realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője, aki nem a szó művésze, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké volt. Skálája meglehetősen széles volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek.

A Békés vármegyei Endrődön született 1873. október 6-án. Nevelőapja, Rózsahegyi Ödön nyomdokaiba lépve ő is a világot jelentő deszkákat választotta, és diplomás színészként végzett a Színiakadémián. Színi pályáját Dobó Sándor társulatánál kezdte 1892-ben, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott. A századforduló évében került a Nemzeti Színházhoz, melyhez hűségesen kötődött, és amelyet az intézmény is viszonzott számára, amikor 1923-ban örökös tagjai sorába választotta. Egyéb fellépései és vendégszereplései során sem vált meg anyaszínházától, amelynek 1935-ös nyugdíjazásáig „rendes” tagja volt.

Rózsahegyi Kálmán neve és arca az 1910–20-as években kabarészínészként is népszerű lett, aminek köszönhetően a határon túlra is eljutott. 1926-ban az USA-ban vendégszerepelt, 1935 után pedig különböző magánszínházakban lépett fel.

1903. október 7-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött a nála 11 évvel fiatalabb Hevesi Angélával, Hevesi József és Leuchter Janka lányával.[3]

Máig híres színiiskoláját 1909-ben alapította feleségével, Hevesi Angélával, melyben később lányával együtt tanított, egészen haláláig. Kiváló színészpedagógus volt, tanítványai sorából sok jeles művész került ki. A vizsgaelőadásokat általában a MOM Kultúrházban tartották.

1930-ban áttért a katolikus vallásra.[4] Származása miatt a második világháború alatt nem léphetett színpadra, 1945 után pedig Major Tamás nem engedte, hogy visszatérjen a Nemzeti Színházba. A következő évtizedben alkalmanként játszott a Pesti, a Víg-, a Magyar, a Fővárosi Operett és a Madách Színházban. Minden műfajban otthon volt, legyen az operett, népszínmű, vígjáték, kabaré vagy klasszikus dráma.

Shakespeare Hamletjének egyik sírásóját, a Lear király bolondját, A velencei kalmár Gobbóját adta, Szigligeti Liliomfijának Szellemfije, Katona József Bánk bánjának Tiborca, Móricz Zsigmond Rokonokjának Berci bácsija volt. 1932–56 között sok filmben aratott sikert. 1942-ben megjelent Zörög a haraszt… című könyvében vidám vadásztörténeteit mesélte el.

A jellegzetes hanghordozású, mosolygós Kálmán bácsit tanítványai éppúgy szerették, mint a közönség. Szülővárosa sem feledte el, díszpolgárává választotta. Kitüntetései: Gyémánt diploma 1957-ben, Pro Arte-díj 1956-ban, Signum Laudis és Farkas–Ratkó-díj 1901-ben.

Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Színi-iskola alapítója, kiváló művész (1960). 1961. augusztus 27-én halt meg, Budapesten.

Főbb színpadi szerepei

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]
Villája a Németvölgyben, a XII. kerület Tartsay Vilmos utca 13. szám alatt

Magyar Rádió

[szerkesztés]

Kötetei

[szerkesztés]
  • Zörög a haraszt... Vidám vadásztörténetek; Vajna-Bokor, Bp., 1942
  • Zörög a haraszt... Vidám vadásztörténetek; utószó Bánffy György; TerraPrint, Bp., 1994

Diszkográfia

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
  3. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. állami házassági akv. 958/1903. folyószáma alatt.
  4. ↑ A budapest-budavári koronázó r.kat. templomi plébánia hivatal által 6/1930. sz. a. kiállított bizonyítvány szerint.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]