Sásony (Winden am See) | |||
Sásony | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ausztria | ||
Tartomány | Burgenland | ||
Rang | község | ||
Járás | Nezsideri járás | ||
Alapítás éve | 1208 | ||
Polgármester | Erwin Preiner (SPÖ) | ||
Irányítószám | 7092 | ||
Körzethívószám | 02160 | ||
Forgalmi rendszám | ND | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1315 fő (2018. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 93 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 124 m | ||
Terület | 13,5 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 57′, k. h. 16° 45′47.950000°N 16.750000°EKoordináták: é. sz. 47° 57′, k. h. 16° 45′47.950000°N 16.750000°E | |||
Sásony weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sásony témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sásony (1880-ig Windten, németül Winden am See, szlovákul Šašiň, horvátul Binta) község Ausztriában Burgenland tartományban a Nezsideri járásban.
Nezsidertől 9 km-re nyugatra a Fertő északi partján fekszik.
Neve a magyar sás főnévből származik.
A település területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A határában a Zeilerbergen található Medvebarlangban barlangi medve és jégkorszaki állatok, hiénák, farkasok csontjaira bukkantak 1924-ben. A korai bronzkorból származó, a gáta-wieselburgi kultúrához tartozó település, valamint a hallstatt-korból származó település sírjait és cserépmaradványait is megtalálták itt. Egykor római katonai település is állt itt, és egy római major romjait is kiásták a régészek, ahol Ausztria legrégibb szőlőprésére bukkantak.
A települést 1208-ban "Sason" néven említik először, majd 1217-ben II. András király kiterjesztette a cisztercieknek atyja, Imre király által "Sasun" falunak adott kiváltságokat. Területét ugyanis még 1203-ban adta Imre király a heilingenkreuzi cisztercita apátságnak. 1221-ben Poth gróf adományozza "Sason" faluban fekvő birtokát a rendnek. 1241-ben a tatárok Sásonyt is elpusztították, mely után németekkel telepítették be. 1347-ben Kálmán győri püspök Sásony tizedét a heilingenkreuzi apátságnak adta, melyből vita keletkezett a rend és az egyházmegye között. Egyháza 1453-ban már bizonyosan létezett. 1529-ben és 1683-ban a török, 1605-ben Bocskai hadai pusztították el. Az 1605-ös pusztítás után két évig puszta volt, a ciszterciek ezután osztrák telepesekkel telepítették újra. 1644-ben pestisjárvány pusztított, melynek négy hónap alatt 300 lakos esett áldozatául. 1646-ban a járvány emlékére pestisoszlopot emeltek, mely ma is áll. 1705-ben a kurucok csak hadisarc fizetése árán kímélték meg a települést. 1809-ben a megszálló franciák okoztak károkat a községben. 1832-ben kolerajárvány pusztított, mintegy száz áldozatot követelt. A falut számos tűzvész is pusztította, 1834-ben például a fele leégett. A község anyakönyveit 1688-tól vezetik.
Vályi András szerint " VINDEN, vagy Vinten. Német falu Mosony Várm. földes Urai a’ Czisztertziták, lakosai katolikusok, fekszik a’ Fertő’ partyán, Nyúlashoz 1/2, Ausztriai Prukk Városához 1 órányira; határja rész szerént hegyes, vőlgyes, és kősziklás, földgye fekete, és követses, rozsot, búzát, árpát, zabot terem; vannak réttyei, és legelője is, de nagyobb része földgyeinek szőlőkből áll, borait helyben is eladhattyák; erdeje, nádgya, halászattya, és kőfaragó helye is van határjában."[2]
Fényes Elek szerint " Vinten, német m. v. Moson vgyében, épen a Fertő partján, Sopron vgye szélén, 750 kath. lak., paroch. templommal. Van kőbányája, 2 vizimalma, kis erdeje, 14 5/ harmadrendű urbéri telke, 603 h. urb. szántófölde; 94 h. rétje, és 1378 kapa szőlőhegye. Birják a cisterciták, s ut. posta Parndorf."[3]
1910-ben 1091, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott.
Wander Bertoni olasz származású szobrászművész 1965-óta a községben él.