Sveti Petar u Šumi | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Horvátország | ||
Megye | Isztria | ||
Község | Sveti Petar u Šumi | ||
Jogállás | falu | ||
Polgármester | Mario Bratulić | ||
Irányítószám | 52404 | ||
Körzethívószám | (+385) 052 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1051 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 320 m | ||
Terület | 15 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 13° 51′ 41″45.183333°N 13.861389°EKoordináták: é. sz. 45° 11′ 00″, k. h. 13° 51′ 41″45.183333°N 13.861389°E | |||
Sveti Petar u Šumi weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Petar u Šumi témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sveti Petar u Šumi (olaszul: San Pietro in Selve) falu és község Horvátországban, Isztria megyében. Az Isztria legkisebb területű községének székhelye.
Az Isztria középső részén, Pazintól 10 km-re délnyugatra a Lim-völgy feletti hullámos fennsíkon évszázados erdők között fekszik. Itt kereszteződnek a Tinjan, Pazin, Žminj és Kanfanar felé menő utak és itt haladt át a Póla–Divača vasútvonal is. A hozzá tartozó kis települések az ott birtokos családok alapján kapták a nevüket: Grgani, Bezjaki, Dolinci, Gljuščići, Slavčići, Videti, Pickini, Kristani és távolabb Tomažini, Dolčani, Grčeti, Kranjci.[2]
Területe már az ókorban is lakott volt. A Limska Draga (Lim-völgy) felett a 15. századig egy kelta (hisztri) építésű vár is állt, melyet a korabeli források Ad Vicinatumnak, Castrum Vicinatusnak (1443), Vinicatonak (1102) vagy Vicininek illetve Vicino San Pietronak neveznek.[3] Uradalma a 12. századtól a porecsi püspök , majd az aquileiai pátriárka és a pazini grófok birtoka volt. A várnak nyoma sem maradt az egykori Szent Tamásnak szentelt templomára utaló Sv. Toma dűlőnév kivételével. Az innen származó leletek a trieszti múzeumba kerültek.[3] A mai település és község az itt állt bencés kolostorról kapta a nevét, melyet a latin nyelvű okiratokban „Monasterium Sancti Petri in Sylvis” néven említenek. A kolostor első írásos említése 1174-ben történt, de homályos utalás van arra, hogy már sokkal korábban (1134 előtt) is megvolt. A helyi legenda szerint Salamon magyar király trónfosztása után itt tartózkodott, majd később a pólai Szent Mihály kolostorba költözött át ahol 1089-ben meghalt.[4] A kolostor könyvtárából fennmaradt egy latin nyelvű kéziratos könyv a 11. század végéről, vagy a 12. század elejéről. Ugyanebből az időből való az ún. „Supetari töredék” egy a középkori Szent Péter templom maradványai között talált cirill és glagolita betűkkel írt kőtöredék.[4] Más isztriai városoktól és településektől eltérően ahol a település dombon épült, melynek legmagasabb pontján a templom állt körülötte a házakkal Sveti Petar u Šumi nem a templom, vagy a kolostor köré települt és ezért aíz itteni szerzetesek békében élhettek. Sveti Petar u Šumi lakói, akiket egyszerűen csak supetaracnak neveztek a falutól távolabb eső földek és szőlők művelésével foglalkoztak.[4]
Miután a kolostort a bencések elhagyták a pusztuló épületet 1459-ben III. Frigyes német-római császár a pálosoknak adta akiknek akkor már volt egy kolostoruk az Isztrián a Csepics-tó szigetén. Frigyes császár azt is feltételül szabta, hogy a kolostorban tíz szerzetes tartózkodjon, amelyből legkevesebb hat pap legyen.[5] A pálosok a kolostort felújították, kerengőt alakítottak ki befedve a ciszterna körüli teret alul új reneszánsz oszlopokkal. A régi román oszlopokat az árkádokkal az emeletre helyezték át, ahol a földszinti részhez hasonlóan sétáló folyosót létesítettek. A templomot gótikus stílusban építették át. Az épületegyüttes uszkók háború idején 1616-ban újra leégett. Felújítási munkái a 17. század közepén kezdődtek, amikor a templom és a kolostor is új külsőt kapott. A templom külsejét a zagorjei és ausztriai templomok mintájára alakították ki. 1755-ben szentelték fel. Berendezése 1755 és 1752 között készült. Oltárképeit a neves pálos festőművész Leopold Keckheisen készítette, a homlokzat szobrai Paul Riedl munkái. Pálos festőművész festette a híres czestochowai kegykép másolatát is. A kép 1721-ben a karácsonyi ünnepek alatt könnyezett, melynek számos tanúja volt. Ezután a zarándokok növekvő száma miatt a templom körüli teret szélesíteni kellett. A pálosok a településen iskolát is alapítottak, ahova az isztriai nemesek és a városi polgárok gyermekei jártak a szomszédos településekről is. 1770 körül a šumi kolostorban filozófiai oktatás is indult, mely rövid ideig filozófiai fakultásként működött.[5] Amikor II. József 1783-ban feloszlatta a szerzetesrendeket a pálos rend is megszűnt. A kolostort állami kézbe kellett adni, a templom pedig plébániatemplom lett és máig megőrizte eredeti szépségét. A régi Szent Rókus plébániatemplom temetőkápolna lett. A pálosok csak 1993-ban tudták visszavenni a plébániát és azóta a település hitéletének ők az irányítói. A településnek 1857-ben 847, 1910-ben 1267 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. A második világháború után Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a falunak 1067 lakosa volt Lakói hagyományosan mezőgazdasággal (szőlő és gabonatermesztés) foglalkoznak, de többen dolgoznak a közeli nagyobb településeken (Pazin, Žminj), bár a Purisa d. d. Pazin is működtet itt üzemet. Az utóbbi időben fejlődött a falusi turizmus.
Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
847 | 876 | 975 | 1039 | 1101 | 1267 | 1217 | 1184 | 1165 | 1173 | 1123 | 1057 | 999 | 999 | 1011 | 1067 |