Tisza Lajos | |
![]() | |
1892-ben Ellinger Ede fényképén | |
Magyarország közmunka- és közlekedésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1871. június 21. – 1873. december 19. | |
Előd | Gorove István |
Utód | Zichy József |
Magyarország király személye körüli minisztere | |
Hivatali idő 1892. november 19. – 1894. június 10. | |
Előd | Fejérváry Géza |
Utód | Andrássy Gyula |
Született | 1832. szeptember 12. Geszt |
Elhunyt | 1898. január 26. (65 évesen) Budapest[1] |
Párt | |
Szülei | Tisza Lajos |
Foglalkozás | politikus |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza Lajos témájú médiaállományokat. |
Borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos (Nagyvárad, 1832. szeptember 12. – Budapest, 1898. január 26.) politikus, miniszter, kormánybiztos.
A jómódú és előkelő köznemesi borosjenői Tisza családnak a sarja. Tisza Lajos (1798–1856), császári és királyi kamarás, császári megyefőnök országgyűlési követ, nagybirtokos, és széki gróf Teleki Júlia (1805–1863) negyedik gyermeke.[2][3] Az apai nagyszülei Tisza László (1765–1831), nagybirtokos, és széki gróf Teleki Katalin (1777–1820) voltak. Az anyai nagyszülei széki gróf Teleki József (1777–1817), földbirtokos és széki gróf Teleki Zsófia (1784–1844) voltak. Fivérei: borosjenői Tisza László (1829–1902) politikus, nagybirtokos, országgyűlési képviselő, valamint Tisza Kálmán (1830–1902), a Magyar Királyság miniszterelnöke, akinek a három fiúgyermeke, Tisza István (1861–1918) a Magyar Királyság miniszterelnöke, Tisza Kálmán (1867–1947), földbirtokos, valamint Tisza Lajos (1879–1942), földbirtokos, 1897. február 16-án magyar grófi címet szerzett adományban I. Ferenc József magyar királytól.[4]
Lajos, Tisza Kálmánnál két évvel fiatalabb testvéröccse, Debrecenben, majd Berlinben tanult. Politikai pályája 1861-ben indult, ekkor képviselőként a Határozati Párt híve volt. Majd 1865-ben a Felirati Párthoz, Deák Ferenchez csatlakozott, s részt vett a kiegyezés előkészítésében. Két évvel később már Bihar vármegye főispánja volt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának első alelnöke és vezetője 1870-től. 1871-től 1873. decemberi lemondásáig több kormányban töltötte be a közlekedési miniszter tisztét.
Az 1879-es szegedi árvíz után Szeged város újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa volt. Lechner Lajost hívta maga mellé tervezőmérnöknek a romokban heverő város újjáépítésére. Tisza Lajos kiváló együttműködéssel, jó szervezési készséggel vezényelte le a bonyolult feladatot, megbízatása 1879 áprilisától 1883. december 31-ig tartott, ennyi idő alatt épült újjá a város. A királyi biztos székhelye a Klauzál téri Új Zsótér ház volt. Tisza Lajos európai látókörű és műveltségű ember volt, kora legjobb műszaki és városrendezési elveit valósította meg Szegeden,[5] munkálkodása elismeréseképpen 1883-ban grófi címet kapott, Szeged pedig díszpolgárává és parlamenti képviselőjévé választotta.
A király személye körüli miniszter tisztségét 1892. november 19-étől 1894. június 10-éig töltötte be az első Wekerle-kormányban. 1875 és 1898 között (haláláig) az Országos Erdészeti Egyesület elnöke volt.
Szegeden a Tisza Lajos körút, az Alsóvárosban utca őrzi az emlékét. 1996-tól 2007-ig, megszüntetéséig nevét viselte a szegedi Tisza Lajos Textilipari Szakközépiskola.
Szobrát Szegeden a Széchenyi téren 1904-ben avatták fel. Fadrusz János alkotása, úgy ábrázolja Tisza Lajost, amint éppen a folyó befejezetlen rakodópartjáról szemléli, ahogyan lejjebb a munkások görgő segítségével egy hatalmas követ illesztenek a helyére. Fadrusz így vallott művéről:
„Ezzel a szoborral a legifjabb Magyarországot, a mai Magyarországot fogom jellemezni, nemcsak Tisza Lajost. A mai Magyarország hősei a munka hősei. Ezért szimbolikus Szeged város története, mert jó királyunk és nemzetünk elszánt és ernyedetlen munkájával újjászületett.”[6]
|
Elődje: Szlávy József |
Utódja: br. Dőry József |