Villyó

Villyó (Viljevo)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
KözségVillyó
Jogállásközség
PolgármesterDominik Knežević (HDZ)
Irányítószám31531
Körzethívószám+385 031
Népesség
Teljes népesség1626 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság97 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 04′45.750000°N 18.066667°EKoordináták: é. sz. 45° 45′, k. h. 18° 04′45.750000°N 18.066667°E
Villyó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Villyó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Villyó (horvátul: Viljevo) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Eszéktől légvonalban 52, közúton 61 km-re északnyugatra, Nekcsétől légvonalban 29, közúton 41 km-re északra, Alsómiholjáctól 9 km-re nyugatra, a Szlavóniai-síkságon, a Dráva jobb partján, az Alsómiholjácról Szalatnokra menő út mentén fekszik.

A község települései

[szerkesztés]

A községhez Blanje, Bockovac, Cret Viljevski, Ivanovo, Kapelna, Krunoslavje és Villyó települések tartoznak.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskortól fogva éltek emberek. A „Valenovac” nevű lelőhelyen a 882/3 helyrajzi számú földrészlet északnyugati sarkában, egy kis ovális magaslaton a középső neolitikum időszakát záró Sopot-Bicske kultúra leletei, kerámiák töredékei és kőszerszámok kerültek elő.[2] A „Šaš” nevű lelőhelyen, a 886 helyrajzi szám nyugati részén a hasonló korú őskori leletek mellett néhány római kori és újkori lelet is előkerült.[3]

Villyó nevének eredete máig sem tisztázott. Az általánosan elfogadott szemlélet szerint a név a latin „villa” főnévből származik, mely szélesebb értelemben véve települést jelent. Villyó Árpád-kori település. Első írásos említése „Vyllou” alakban II. András király 1228-ban kelt oklevelében történt, melyben a Tétény nembeli Pukuri Benedek unokájának Marcellnak és testvéreinek „Ozyag” nevű birtokuk határairól bizonyságlevelet ad ki.[4] 1281-ben a raholcai uradalom részeként a Geregye nemzetséghez tartozó Acho mester birtoka volt, aki a birtokot 1311 előtt a Csák nemzetségbeli [Újlaki] Ugrin Maran fia Zeno-nak adományozta. 1317-ben Ugrin fia Miklós a birtokadományt megújította Maran fia András részére. Plébániája az 1333-as és 1334-es pápai tizedjegyzékben is szerepel.

A 16. században általában „Villyo” néven említik. A török a térség településeivel együtt 1537-ben szállta meg. A török uralom idején 1579-ben „Viljeva”, 1618-ban, 1623-ban és 1647-ben „Viglievo”, 1649-ben „Viglevo” néven szerepel a korabeli forrásokban. Az 1618-as egyházlátogatás a Szent András plébániatemplomot romos állapotban, ablakok és ajtó nélkül, lerombolt oltárral, befedetlen tetővel találta. A török uralom 1687-ig tartott. A török kiűzése után a feljegyzések szerint a szerb martalócok zaklatásai miatt a lakosság elhagyta a régi települést és a jobban védhető mai helyére települt át. A templom közelében ekkor még látszottak egy régi épület maradványai, melyet a hagyomány bencés kolostor romjainak tartott. Az 1698-as kamarai összeírás a települést „Villyevo” néven említi.

Az első katonai felmérés térképén „Vilievo” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Viljevo” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Viljevo” néven 36 házzal, 212 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]

1857-ben 1924, 1910-ben 1918 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 83%-a horvát, 14%-a magyar, 2%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar és német lakosságot elűzték. Sokakat a valpói gyűjtőtáborba hajtottak. 1991-ben lakosságának 99%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1218 lakosa, a községnek összesen 2065 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.924 1.898 1.550 1.752 1.949 1.918 1.805 2.025 2.190 2.221 1.945 1.693 1.437 1.318 1.340 1.218

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[9] a pécsi püspökség sematizmusa szerint 1280-ban épült. A török uralom idején elhagyatottan állt. Az 1618-as vizitáció romos állapotban találta. Misét sem mondtak benne. 1647-ben Marijan Maravić püspök feljegyzi, hogy Villyó területén egy Szent Péternek szentelt templom is állt, ahol misét celebrált, gyóntatott és bérmált. A Szent András templomot 1760 körül újjáépítették. A kórust 1837-ben építették. 1843-ban a templom megújításakor oratóriumot építettek hozzá. Két évvel később két új mellékoltár épült, a tetőt és a tornyot pedig bádoggal fedték be. Az orgonát 1852-ben vásárolták. Ez ma is a templomban található, de már nem használják. A templom utolsó megújítása 2001-ben történt. Régészeti feltárása 2017-ben kezdődött.

Kultúra

[szerkesztés]
  • KUD „Đeram” Viljevo kulturális és művészeti egyesület.
  • „Drski” Viljevo színjátszó társulat.

Oktatás

[szerkesztés]

A település első iskolája 1834-ben nyílt meg. 1993-ban a község önkormányzata kezdeményezésére, a régi iskola romlott állapota miatt elkészítették az új iskolaépület és a tornaterem terveit. Az alapkő 1994-es lerakása után megkezdték az építést és lerakták a gimnázium alapjait. Az új iskolát, az Ante Starčević Általános Iskolát 1995-ben nyitották meg, míg a gimnázium építése 2003-ban folytatódott, és végül 2005-ben fejeződött be. Ide járnak a szomszédos Monoszló község diákjai is.

  • Az NK Viljevo labdarúgóklubot 1949-ben alapították.
  • ŠRD „Zlatni Karas” Viljevo sporthorgász egyesület.

Egyesületek

[szerkesztés]
  • DVD Viljevo önkéntes tűzoltó egyesület.
  • VZ Općine Viljevo községi tűzoltó egyesület.
  • Moto klub „Rimljani” Viljevo motorosklub.
  • Viljevo szarvasmarhatenyésztő és mezőgazdasági gépesítési egyesület.
  • LD „Kuna” Viljevo vadásztársaság.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]