Zavojane

Zavojane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségVrgorac
Jogállásfalu
Irányítószám21275
Körzethívószám(+385) 21
Népesség
Teljes népesség189 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság402 m
Terület26,72 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 14′ 44″, k. h. 17° 15′ 30″43.245479°N 17.258214°EKoordináták: é. sz. 43° 14′ 44″, k. h. 17° 15′ 30″43.245479°N 17.258214°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Zavojane falu Horvátországban, Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Vrgorachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 20, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re északnyugatra, Közép-Dalmáciában, a Biokovo-hegység keleti lábánál az A1-es autópálya mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

Zavojane területe a régészeti leletek tanúsága szerint már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Jelenlétüket a település határában megtalálható halomsírok igazolják. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkor emlékei a plébániatemplom mellett található régi temető sírkövei. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1696 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves uralma alól. A török uralom után a település a Velencei Köztársaság része lett. A török időkben a megmaradt lakosság lelki szolgálatát a živogošćei kolostor ferences szerzetesei látták el. A török uralom emléke az Ančići településrész határában található török torony. A kandiai háború idején a térség falvai elpusztultak. A török uralom végével a környező településekkel együtt népesült be, a betelepülők ferences szerzetesek vezetésével főként a szomszédos Hercegovinából érkeztek. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A zavojanei plébániát 1696-ban alapították. Kezdetben Stilja és Mijaca is ide tartozott, de 1922-ben ezek a települések leváltak a plébánia területéről. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 831, 1910-ben 1263 lakosa volt. 1918-ban az új Szerb-Horvát-Szlovén Állam, majd később Jugoszlávia része lett. Röviddel a Független Horvát Állam megalakulása után 1941. április 17-én olasz csapatok vonultak be a vrgoraci területre. 1942. június 15-én rövid időre elfoglalták a partizánok, majd visszavonultak a Biokovo-hegységbe. Az olasz csapatok védelmét élvező csetnikek még ez évben a község több településén gyújtottak fel házakat és végeztek ki embereket, főleg nőket, gyermekeket és öregeket. Az anyakönyv szerint Zavojane embervesztesége 147 fő volt. Olaszország kapitulációja után 1943-ban német csapatok szállták meg a vidéket. 1944. október 24-én a németek kivonultak és két nappal később Vrgorac környéke felszabadult. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 308 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
831 976 942 1.071 1.202 1.263 1.201 1.185 1.022 1.117 1.030 907 645 508 392 308

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma[4] 1712-ben épült, később többször renoválták. Kőből épített, szépen kivitelezett épület négyszögletes, boltozott, gótikus stílusú apszissal, homlokzatán kőrozettával. A hajónak dongaboltozata van. A falakban több helyen beépítve sírkövek láthatók. A templom melletti 30 méter magas harangtornyot 1795-ben építették. Három harang található benne, kettő 1800-ból, egy pedig 1695-ből származik, utóbbi az olasz Bartolomeo de Polis mester műhelyében készült. A déli falhoz a nehéz tetőszerkezet megtartására vastag, boltozott támfalat építettek, mely egyúttal nyitott kápolnaként szolgál. A templomnak három fából faragott oltára van. A főoltáron a Szűzanya képe látható a kis Jézussal, Ivan Skvarčina zárai mester alkotása 1847-ben készült. A hajóban álló két mellékoltár Szűz Mária és Szent György tiszteletére van szentelve. A 18. század második felében készültek Stipe Rako imotski műhelyében. Mindkét oltárt oltárkép díszíti. A templomban még két kis barokk szobor is található, melyek Szent Antalt és Szent Rókust ábrázolják. Barokk még a feszület is. A Jézus szíve szobor újabb alkotás. A templomot 1926-ban Ferenc Trpanj festette ki.
  • A kis Mindenszentek templom a régi plébániaház építése után épült a mindenkori plébános házi misézése céljára. Felszentelése 1781-ben történt.
  • Az Ančići településrész határában található a 17. századi török torony, mely Cukarinović bég tulajdona volt.
  • Határában Jelaševi, Doboka és a Matokit-hegy irányában fekvő Privorac alatt több illír eredetű halomsír is található.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3998.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Prostorni plan uređenja grada Vrgorca - Vrgorac város rendezési terve. (horvátul)