A 2024-es demokrata párti előválasztásokat az Egyesült Államok Demokrata Pártja tartja 2024 februárja és augusztusa között, hogy kiválasszák a delegáltakat a 2024-es Demokrata Nemzeti Konvencióra, ahol eldöntik a párt jelöltjét a 2024-es amerikai elnökválasztásra. Ezek az előválasztások az ország összes államában megrendezésre kerülnek, illetve a fővárosban, az öt külterületen és a külföldön élő demokraták köreiben is. Joe Biden messze a legvalószínűbb győztes volt az előválasztáson,[1] egyetlen hivatalban lévő elnök se vesztette el pártja jelölését az 1850-es évek óta.[2][3] Biden meg is nyerte az összes előválasztást szuperkeddig, amikor egyet elveszített Jason Palmerrel szemben. Ezek mellett az elnök közel-keleti külpolitikája ellen tüntetésszerűen egyes szavazók a nem elkötelezett opciót választották.
A demokrata Joe Biden, akit 2020-ban választottak meg, 2023 áprilisában bejelentette, hogy indul 2024-ben,[4]Kamala Harrisszel, mint alelnökjelölt.[5] Ő volt a legidősebb elnök, akit beiktattak, 78 évesen és 82 lesz első elnökségének végén.[6] Néhány demokrata politikus nyilvánosan is jelezte, hogy szerinte nem kellene Bidennek indulnia.[7][8]1968 óta ő az első amerikai elnök, aki az első terminusa után nem lett pártjának jelöltje (akkor a szintén demokrata Lyndon B. Johnson volt).
Biden 2022 januárjában jelezte először, hogy tervez indulni a választáson, Kamala Harrisszel, mint alelnökjelöltje.[5] Szeptember 15-én azt mondta Scott Pelley-nek a CBS60 Minutes műsorán, hogy még nem kötelezte el magát a kampány mellett.[15] Sajtóhírek szerint egy október 3-i megbeszélésen azt mondta Al Sharpton civiljogi aktivistának, hogy fog indulni az elnöki pozícióért.[16] Október 11-én egy CNN-interjúban azt nyilatkozta, hogy a 2022-es választások után fog dönteni arról, hogy indul-e újra.[17]
2022 során több demokrata politikus is arra bíztatta az elnököt, hogy ne induljon újra. Június 23-án, miután megnyerte a demokrata jelölést a dél-karolinai kormányzóválasztásra, Joe Cunningham azt nyilatkozta, hogy szerinte Biden túl idős lenne második terminusának végére és nem kéne indulnia 2024-ben. A CNN kiemelte, hogy Biden 2018-ban és 2020-ban is személyesen támogatta Cunningham kampányait.[8] Júliusban Dean Phillips (MN) képviselő azt mondta, hogy szerinte a demokratáknak egy fiatalabb jelöltet kéne indítaniuk 2024-ben és Angie Craig egyetértett vele.[18] Augusztus 1-én Carolyn Maloney képviselő azt nyilatkozta a The New York Times-nak, hogy szerinte Bidennek nem kéne indulnia és, hogy szerinte nem is fog indulni.[7] Tim Ryan hasonlóan azt nyilatkozta, hogy ideje átadni az irányítást az új generációnak. Biden órákkal az interjú leadása után kampányolt Scottal.[18]
2022. december 1. és 3. között ülésezett a DNC az előválasztások beosztásáról,[19] amiket az államok 2023. február 1-ig változtathatnak meg.[20] 2023 márciusának első napjaiban sajtóhírek szerint a Demokrata Párt képviselőházi vezetősége megegyezett, hogy 2024-ben beállnak Biden jelöltsége mögé, úgy érezve, hogy ő a „legerősebb jelöltünk.”[21] Biden 2023. április 25-én jelentette be jelöltségét,[4]2024 júliusában visszalépett.
↑Biden július 21-i visszalépésével felszabadította kötelezettségük alól összes delegáltját. Az elnök és delegáltjai többsége Harrist támogatja a jelölőgyűlésen.
↑2024 áprilisában Phillips felkérte delegáltjait, hogy Bidenre szavazzanak,[24] akik az elnök júliusi visszalépése után bejelentették, hogy Harrisre fognak voksolni.
↑Július 24-én Palmer felszabadította delegáltjait kötelezettségük alól és arra kérte őket, hogy szavazzanak Harrisre. Ennek ellenére ez a kérés nem kötelezi a delegáltakat a Harrisre szavazásra.[25]
Terrisa Bukovinac, a Pro-Life San Francisco és a Progressive Anti-Abortion Uprising abortuszellenes szervezetek alapítója[34]
Joe Exotic, üzletember és médiaszemélyiség; független elnökjelölt 2016-ban[35]
Cenk Uygur, a The Young Turks és a Justice Democrats alapítója, demokrata jelölt a 2020-as képviselőválasztásokon (Uygur nem az országban született, így nem szolgálhatna elnökként)[36][37]
2023 májusáig a következő személyek jelentették ki, hogy nem indulnak az elnöki posztért:
Stacey Abrams, Georgia állami képviselő (2007–2017), Georgia Képviselőházának kisebbségi vezetője (2011–2017), 2018-as és 2022-es kormányzójelölt[44][45]
Cory Booker, az Egyesült Államok szenátora (2013–napjainkig), Newark 38. polgármestere (2006–2013), Newark tanácsának tagja (1998–2002), 2020-as elnökjelölt[54][55]
Sherrod Brown, az Egyesült Államok szenátora (2007–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (1993–2007), Ohio 47. államtitkára (1983–1991)[56][57]
Roy Cooper, Észak-Karolina 75. kormányzója (2017–napjainkig), Észak-Karolina 45. főügyésze (2001–2017), Észak-Karolina Szenátusának tagja (1991–2001), Észak-Karolina Képviselőházának tagja (1987–1991)[62][63]
Al Gore, az Egyesült Államok 45. alelnöke (1993–2001), az Egyesült Államok szenátora (1985-1993), az Egyesült Államok képviselője (1977–1985), Demokrata elnökjelölt 2000-ben, elnökjelölt 1988-ban[64][65]
Jay Inslee, Washington 23. kormányzója (2013–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (1999–2012, 1993–1995), 2020-as elnökjelölt[66][67]
Ro Khanna, az Egyesült Államok képviselője (2017–napjainkig)[68][69]
Chris Murphy, az Egyesült Államok szenátora (2013–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (2007–2013), Connecticut Állami Szenátusának tagja (2003–2007), Connecticut Állami Képviselőházának tagja (1999–2003)[74][75][76]
Phil Murphy, New Jersey 56. kormányzója (2018–napjainkig), az Kormányzók Országos Szövetségének alelnöke (2021–napjainkig), az Egyesült Államok nagykövete Németországba (2009–2013), a Demokrata Nemzeti Bizottság pénzügyi bizottságának elnöke (2006–2009)[45][77]
Gavin Newsom, Kalifornia 40. kormányzója (2019–napjainkig), Kalifornia 49. helyettes kormányzója (2011–2019), San Francisco 42. polgármestere (2004–2011)[78][79]
Jared Polis, Colorado 43. kormányzója (2019–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (2009–2019), Colorado oktatási bizottságának tagja (2001–2007)[82][83]
Bernie Sanders, az Egyesült Államok szenátora Vermontból (2007–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (1991–2007), Burlington 37. polgármestere (1981–1989), elnökjelölt 2016-ban és 2020-ban (Bident támogatja)[85]
Adam Schiff, az Egyesült Államok képviselője (2013–2023, 2023–napjainkig)
Gretchen Whitmer, Michigan 49. kormányzója (2019–napjainkig), a Demokrata Nemzeti Bizottság alelnöke (2021–napjainkig), Ingham megye ügyésze (2016), Michigan Szenátusának tagja (2006–2015), Michigan Képviselőházának tagja (2001–2006)[90][91]
Egy 2022 januárjában kiadott Biden-Cheney 2024? című véleménycikkben Thomas Friedman (The New York Times) azt írta, hogy Bidennek a republikánus képviselő Liz Cheneyt kellene alelnökjelöltjének választania Harris helyett.[92] 2022. január 19-én Biden bejelentette, hogy 2024-ben is Harris lesz az alelnöke.[5] Többen is kritizálták a választást, hiszen Harris, Bidenhez hasonlóan, alacsony támogatottsággal rendelkezett. Elizabeth Warren szenátor például hajlandó volt támogatni Bident, de Harrist már nem.[93] Ezt az álláspontját később megváltoztatta, kifejezte támogatását.[94]
Azt követően, hogy megszerezte a delegáltak többségét, a Harris-kampány elkezdett az alelnökjelölt kilétével foglalkozni, az átvilágítási folyamatot Eric Holder, az ország korábbi legfőbb ügyésze és a Covington & Burling cége folytatta le.[103] A hírek szerint az alábbi jelöltektől kért adatokat a kampány:[104][105]
Július 26-ra a The Washington Post információi szerint Cooper, Kelly és Shapiro voltak a lista élén,[106] amit az MSNBC is megerősített.[107] A Bloomberg News viszont a listához adta még Walz-ot is.[108] Cooper 2024. július 29-én megosztotta a Harris-kampánnyal, hogy nem tervez alelnökjelölt lenni, így tovább szűkült a lista. Döntése indoka nem ismert.[109] Harris 2024. augusztus 4-én találkozott a lehetséges jelöltekkel az alelnöki rezidencián, meginterjúvolta a három politikust.[110] Ugyanezen a napon a USA Today információi szerint az utolsó két jelölt Shapiro és Walz voltak.[111] A bejelentésre augusztus 6. délelőtt került sor, Harris Walzot választotta.[112]
John Kerry, a Biden-kormány klímaváltozási küldöttje (2021–2024), az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere (2013–2017), az Amerikai Egyesült Államok szenátora Massachusetts államból (1985–2013), Massachusetts alkormányzója (1983–1985)[116]
Barack Obama, az Egyesült Államok 44. elnöke (2009–2017), az Egyesült Államok szenátora Illinois államból (2005–2008), Illinois állami szenátora (1997–2004)[152]
Alelnökök
Kamala Harris, az Egyesült Államok alelnöke (2021–napjainkig), az Egyesült Államok szenátora Kalifornia államból (2017–2021), Kalifornia főügyésze (2011–2017), San Francisco kerületi ügyésze (2004–2011)[153]
Caroline Kennedy, az Egyesült Államok nagykövete Ausztráliába (2022–napjainkig), az Egyesült Államok nagykövete Japánba (2013–2017)[157]
Joe Kennedy III, az Egyesült Államok küldöttje Észak-Írországba (2022–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője Massachusetts államból (2013–2021)[157]
James Comey, a Szövetségi Nyomozóiroda igazgatója (2013–2017), az Egyesült Államok helyettes főügyésze (2003–2005), New York déli kerületének kerületi ügyésze (2002–2003) (független)[158]
Patrick Murphy, az Egyesült Államok haderejének alminisztere (2016–2017), az Egyesült Államok haderejének minisztere (2016), az Egyesült Államok képviselője Pennsylvania államból (2007–2011)[159]
Szövetségi szenátorok
Michael Bennet, az Egyesült Államok szenátora Coloradóból (2009–napjainkig)[160]
Richard Blumenthal, az Egyesült Államok szenátora Connecticutból (2011–napjainkig), Connecticut 23. főügyésze (1993–2011)[161]
Cory Booker, az Egyesült Államok szenátora New Jerseyből (2013–napjainkig)[162]
Sherrod Brown, az Egyesült Államok szenátora Ohióból (2007–napjainkig)[163]
Chris Coons, az Egyesült Államok szenátora Delaware-ből (2010–napjainkig)[162]
Tammy Duckworth, az Egyesült Államok szenátora Illinois-ból (2017–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (2013–2017), helyettes veteránügyi miniszter (2009–2011) – Biden–Harris kampányelnök[165]
Tim Kaine, az Egyesült Államok szenátora Virginiából (2013–napjainkig)[162]
Amy Klobuchar, az Egyesült Államok szenátora Minnesotából (2007–napjainkig), 2020-as elnökjelölt[156]
Ed Markey, az Egyesült Államok szenátora Massachusettsből (2013–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (1976–2013), a Green New Deal szenátusi szerzője[167]
Chris Murphy, az Egyesült Államok szenátora Connecticutból (2013–napjainkig), az Egyesült Államok képviselője (2007–2013)[161]
Jon Tester, az Egyesült Államok szenátora Montanából (2007–napjainkig)[163]
Raphael Warnock, az Egyesült Államok szenátora Georgiából (2021–napjainkig)[169]
Elizabeth Warren, az Egyesült Államok szenátora Massachusettsből (2013–napjainkig), 2020-as elnökjelölt[170]
Szövetségi képviselők
Alma Adams, az Egyesült Államok képviselője Észak-Karolina 12. választókerületéből (2014–napjainkig)[171]
Pete Aguilar, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 31. (2015–2023) és 33. választókerületéből (2023–napjainkig), a Demokrata Párt képviselőházi frakcióvezetője (2023–napjainkig)[172]
Colin Allred, az Egyesült Államok képviselője Texas 32. választókerületéből (2019–napjainkig), 2024-es szenátorjelölt[173]
Joyce Beatty, az Egyesült Államok képviselője Ohio 3. választókerületéből (2013–napjainkig)[156]
Ami Bera, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 6. választókerületéből (2013–napjainkig)[156]
Lisa Blunt Rochester, az Egyesült Államok képviselője Delaware egyetlen választókerületéből (2017–napjainkig) – Biden–Harris kampányelnök[174]
Brendan Boyle, az Egyesült Államok képviselője Pennsylvania 2. választókerületéből (2015–napjainkig)[156]
Shontel Brown, az Egyesült Államok képviselője Ohio 11. választókerületéből (2021–napjainkig)[156]
Nikki Budzinski, az Egyesült Államok képviselője Illinois 13. választókerületéből (2023–napjainkig)[156]
Matt Cartwright, az Egyesült Államok képviselője Pennsylvania 8. (2019–napjainkig) és 17. választókerületéből (2013–2019)[175]
Greg Casar, az Egyesült Államok képviselője Texas 35. választókerületéből (2023–napjainkig)[173]
Joaquin Castro, az Egyesült Államok képviselője Texas 20. választókerületéből (2013–napjainkig)[173]
Jim Clyburn, az Egyesült Államok képviselője Dél-Karolina 6. választókerületéből (1993–napjainkig)[162]
Steve Cohen, az Egyesült Államok képviselője Tennessee 9. választókerületéből (2007–napjainkig)[163]
Joe Courtney, az Egyesült Államok képviselője Connecticut 2. választókerületéből (2007–napjainkig)[161]
Angie Craig, az Egyesült Államok képviselője Minnesota 3. választókerületéből (2019–napjainkig)[163]
Jasmine Crockett, az Egyesült Államok képviselője Texas 30. választókerületéből (2023–napjainkig)[173]
Jason Crow, az Egyesült Államok képviselője Colorado 6. választókerületéből (2019–napjainkig)[160]
Henry Cuellar, az Egyesült Államok képviselője Texas 28. választókerületéből (2005–napjainkig)[173]
Diana DeGette, az Egyesült Államok képviselője Colorado 1. választókerületéből (1997–napjainkig)[156]
Veronica Escobar, az Egyesült Államok képviselője Texas 16. választókerületéből (2019–napjainkig)[173]
Lizzie Fletcher, az Egyesült Államok képviselője Texas 7. választókerületéből (2019–napjainkig)[173]
Valerie Foushee, az Egyesült Államok képviselője Észak-Karolina 4. választókerületéből (2023–napjainkig)[171]
Maxwell Frost, az Egyesült Államok képviselője Florida 10. választókerületéből (2023–napjainkig)[156]
Robert Garcia, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 42. választókerületéből (2023–napjainkig)[156]
Sylvia Garcia, az Egyesült Államok képviselője Texas 29. választókerületéből (2019–napjainkig)[173]
Al Green, az Egyesült Államok képviselője Texas 9. választókerületéből, (2005–napjainkig)[173]
Chrissy Houlahan, az Egyesült Államok képviselője Pennsylvania 6. választókerületéből (2019–napjainkig)[156]
Sheila Jackson Lee, az Egyesült Államok képviselője Texas 18. választókerületéből (1995–napjainkig)[173]
Sara Jacobs, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 51. választókerületéből (2021–napjainkig)[156]
Pramila Jayapal, az Egyesült Államok képviselője Washington 7. választókerületéből (2017–napjainkig), a Progresszív Kongresszusi Gyűlés elnöke (2021–napjainkig)[177]
Marcy Kaptur, az Egyesült Államok képviselője Ohio 9. választókerületéből (1983–napjainkig)[163]
Ro Khanna, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 17. választókerületéből (2017–napjainkig)[177]
Dan Kildee, az Egyesült Államok képviselője Michigan 5. (2013–2023) és 8. választókerületéből (2023–napjainkig)[175]
Annie Kuster, az Egyesült Államok képviselője New Hampshire 2. választókerületéből (2013–napjainkig)[166]
Jennifer McClellan, az Egyesült Államok képviselője Virginia 4. választókerületéből (2023–napjainkig)[156]
Grace Meng, az Egyesült Államok képviselője New York 6. választókerületéből (2013–napjainkig)[156]
Seth Moulton, az Egyesült Államok képviselője Massachusetts 6. választókerületéből (2015–napjainkig), 2020-as elnökjelölt[175]
Joe Neguse, az Egyesült Államok képviselője Colorado 2. választókerületéből (2019–napjainkig)[156]
Ilhan Omar, az Egyesült Államok képviselője Minnesota 5. választókerületéből (2019–napjainkig)[162]
Nancy Pelosi, az Egyesült Államok képviselője Kalifornia 11. választókerületéből (1987–napjainkig), házelnök (2007–2011, 2019–2023)[162]
Mary Peltola, az Egyesült Államok képviselője Alaszka egyetlen választókerületéből (2022–napjainkig)[163]
Brittany Pettersen, az Egyesült Államok képviselője Colorado 7. választókerületéből (2023–napjainkig)[160]
Delia Ramirez, az Egyesült Államok képviselője Illinois 3. választókerületéből (2023–napjainkig)[177]
Deborah Ross, az Egyesült Államok képviselője Észak-Karolina 2. választókerületéből (2021–napjainkig)[171]
Pat Ryan, az Egyesült Államok képviselője New York 18. választókerületéből (2022–napjainkig)[163]
Darren Soto, az Egyesült Államok képviselője Florida 9. választókerületéből (2017–napjainkig)[176]
Dina Titus, az Egyesült Államok képviselője Nevada 1. választókerületéből (2013–napjainkig), NV-03 (2009–2011)[156]
Lauren Underwood, az Egyesült Államok képviselője Illinois 14. választókerületéből (2019–napjainkig)[156]
Marc Veasey, az Egyesült Államok képviselője Texas 33. választókerületéből (2013–napjainkig)[173]
↑Valaki más (44%); Gretchen Whitmer (4%); J. B. Pritzker (3%).
↑Hillary Clinton (7%); Joe Manchin, Matthew McConaughey és Oprah Winfrey (2%); Eric Adams, Tim Kaine, Phil Murphy és Deval Patrick (1%); Kirsten Gillibrand, John Hickenlooper, Ilhan Omar és Tom Steyer (0%)
↑Valaki más (3%); Gretchen Whitmer (2%); Phil Murphy, J. B. Pritzker, Kyrsten Sinema és Raphael Warnock (1%); Eric Adams, Andy Beshear, Jared Polis és Gina Raimondo (0%); Roy Cooper és Mitch Landrieu szavazat nélkül
↑Hillary Clinton (9%); Eric Adams, Tim Kaine, Joe Manchin és Tom Steyer (1%); Kirsten Gillibrand, John Hickenlooper, Phil Murphy, Ilhan Omar és Deval Patrick (0%)
↑Hillary Clinton (7%); Joe Manchin és Tom Steyer (2%); Eric Adams, Tim Kaine és Deval Patrick (1%); Kirsten Gillibrand és Ilhan Omar (0%)
↑Hillary Clinton (9%); John Hickenlooper és Joe Manchin (2%); Tim Kaine, Deval Patrick és Tom Steyer (1%); Eric Adams, Kirsten Gillibrand és Ilhan Omar (0%)
↑Hillary Clinton (9%); Joe Manchin (2%); Eric Adams és John Hickenlooper (1%); Kirsten Gillibrand, Tim Kaine, Ilhan Omar, Deval Patrick és Tom Steyer (0%)
↑Otterbein, Holly. „Sanders camp quietly pushes Khanna presidential bid”, Politico, 2022. március 17. (Hozzáférés: 2022. március 17.) „'I'm not running in 2024,' Khanna said. 'I fully expect [Biden] to run and intend to support him strongly. If for some reason he didn't, that would be very disappointing, but there are a number of other candidates who I think I could get behind who would make sure that the Democrats beat Donald Trump.'”
↑Udasin, Sharon: Colorado’s Jared Polis is one Democrat not sweating November. thehill.com , 2022. május 30. (Hozzáférés: 2022. május 30.) „Countering media speculation about his political future, Polis said he has no intentions of running for president and doubts that he would “ever think about” doing so.”