Gyenesdiás

Gyenesdiás
Gyenesdiás légifotója
Gyenesdiás légifotója
Gyenesdiás címere
Gyenesdiás címere
Gyenesdiás zászlaja
Gyenesdiás zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásKeszthelyi
Jogállásnagyközség
PolgármesterGál Lajos (független)[1]
Irányítószám8315
Körzethívószám83
Népesség
Teljes népesség3939 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség200 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület18,5 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″46.770731°N 17.293019°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″46.770731°N 17.293019°E
Gyenesdiás (Zala vármegye)
Gyenesdiás
Gyenesdiás
Pozíció Zala vármegye térképén
Gyenesdiás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyenesdiás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gyenesdiás Zala vármegyei nagyközség a Keszthelyi járásban. A településen polgárőrség működik.[3]

Fekvése

[szerkesztés]

A Keszthelyi-öböl északi partján fekszik, közvetlenül Keszthely mellett és Hévíztől 8 kilométerre keletre, szép természeti környezetben. Északról a Keszthelyi-hegység, délről a Balaton határolja.

A közvetlenül határos települések: észak felől Vállus, kelet felől Vonyarcvashegy, nyugat felől pedig Keszthely. Balatoni vízterületei révén határos dél felől Balatonberénnyel és Balatonszentgyörggyel is. Északkeleti irányban egy rövid, külterületi szakaszon határos még Balatongyörökkel is.

Megközelítése, közlekedése

[szerkesztés]

Közút

[szerkesztés]

A településen kelet-nyugati irányban keresztülhúzódik a Balaton északi partján végigfutó 71-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala.

Autóbusz-közlekedése sűrű, mivel több, Keszthely felől induló elővárosi, helyközi és távolsági járat érinti a települést, de emellett a keszthelyi 1-es jelzésű helyi járat is kitér a község felé.

Vasút

[szerkesztés]

A hazai vasútvonalak közül a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal érinti, melynek két megállója van a határai között: Balatonszentgyörgy vasútállomás felől előbb Alsógyenes megállóhely, amely a belterület délnyugati szélén létesült, és közúton csak önkormányzati utakon érhető el, majd Gyenesdiás megállóhely, a délkeleti falurészben, aminek közúti elérését a 71 343-as számú mellékút biztosítja.

A Tapolca és Keszthely között közlekedő személyvonatokon kívül több távolsági járat is megáll a két megállóhelyen, így a település vasúti összeköttetésben áll Celldömölkkel, Szombathellyel, Kaposvárral és Péccsel, valamint nyáron Sopronnal is.

Története

[szerkesztés]

Gyenesdiás területén a legkorábbi leletek az újkőkorszakból valók. Az 1. századtól fontos római szálláshellyé vált, majd avarok költöztek ide. Az itt megtalált középavar sír volt az első ilyen régészeti lelet az egész Kárpát-medencében.

A középkorban az első, a mai nagyközség területén létrejött település Falud volt, amely valószínűleg már a 11. században is állt a mai Gyenesdiás északnyugati határában. Első temploma 1333-ból való, amely egyben az első írásos említését is jelentette a falunak. 1408-tól a rezi vár tulajdonát képezte, majd 1427-ben a Pethő családhoz került, amely egyben a település Keszthelyhez való erős kötődését is maga után vonta.

1548-ban a török felégette a települést, majd 1564-től folyamatosan adóztatta, így a lakosság száma megcsappant, 1686-ra teljesen elnéptelenedett.

1696-ban Falud szőlőhegyén egy új település tűnt fel: Gyenes. A 18. század során Falud és Gyenes a Festetics család birtokába került. A század végére Gyenes már jelentős községgé alakult, majd az 1820-as években már működő hegyközség volt, amely a ma is megfigyelhető Alsó- és Felsőgyenesre oszlott. 1826-ban épült a településen a volt faludi templom köveiből a ma műemlék Szent Ilona-kápolna.

Gyenesdiás keleti részén a középkorban Diás falu feküdt, amelynek első említése 1341-ből való. A település az 1530-as évekre már csak nemesi telkekből állt, területének nagy része szőlős. A 17. században már hegyközség, elsősorban keszthelyi gazdák műveltek itt szőlőt.

Gyenes és Diás 1840-ben egyesült, így létrejött az önálló önkormányzattal bíró Gyenesdiás, amely 1871-ben kapott önálló iskolát. A település lakossága még a 20. század elején is szinte kizárólag mezőgazdaságból élt.

A község modernizációja 1945 után zajlott le, melynek egyik legfontosabb lépése 1954-ben a strandfürdő megépítése volt. Azóta az idegenforgalom vált a település fő jövedelemforrásává.

Címer

[szerkesztés]

Álló, kerek talpú pajzs. A vörös pajzsfőt sátorosan osztja a kék pajzsmező, amelyben (felső vágásában háromszor ívelt) zöld alsó pólya helyezkedik el. Mindkét vörös mezőben egy-egy arany rózsás kereszt lebeg. A kék pajzsmezőben pedig, a pólya felett, két hatágú ezüst csillag között aranyló, leveles szőlőfürt lebeg. A pajzstalp közepében, benyúlva a pólya felső ívéig, háromágú, arany szigony emelkedik. A pajzsot jobbról aranyló termésű tölgyfalomb, balról arany virágú mandulaág övezi.

A címer jelképrendszere

[szerkesztés]

Az élet vörös színében a két arany rózsás kereszt az egykori – a római kortól datálható – és a mai eleven hitéletre mutat. A két kereszt egyben jelképezi az egykor két települést (és templomait), Gyenest és Diást, melyek 1840-ben történt egyesítésével jött létre Gyenesdiás.

A zöld, felső vágásában háromszor ívelt pólya utal e jellegzetes balatonfelvidéki terület domborzati viszonyaira, az egyes halmok felidézik Gyenesdiás településelődeit (Falud, Gyenes és Diás falvakat), de közvetve – a magyar címer egy elemének, a hármashalomnak beemelésével – kifejezi a lakosság identitástudatát, nemzeti érzületét is.

Az aranyló szőlőfürt megjeleníti a neves – kétezer évre visszanyúló – szőlőkultúrát, idézi a hajdani hegyközségi életet csakúgy, mint a borászat mai eredményeit.

A csillagok, a magyar néphit szerint felhívják a figyelmet a neves ősökre („akiknek csillaga van”). Gondolhatunk akár a 660 körül itt elhantolt avar vezérre, akár az egykori birtokos gersei Pető család tagjaira. akik vagy félszázadig a vármegye (akkor Zala) főispánjai voltak, akár a Festetics grófokra, akik közül három is (Kristóf, György, László) jelentős szerepet játszott a falvak életében, vagy a község kiváló szülötteire.

Az aranyos szigony Neptunusz tengeristent és vele a klasszikus hagyományokat idézi fel, szimbolizálja az itt nagy múltra és eleven hagyományokra tekintő halászatot és az aranyló nyári verőfényben az „isteni” vízi életet, strandolást, vitorlázást, pihentető kikapcsolódást a „magyar tenger” kékjében.

A tölgyfalomb a természeti táj őshonos növényének részlete, amely emlékeztet a település lakóinak évezredes helytállására, hősi halottaira és áldozataira, a virágzó mandulaág jelzi az itt honos mandulafát, egyben – Janus Pannonius kedvelt költői témájaként – pedig az élet teljességét, a szorgalom gyümölcseként dús termést ígérő munkálkodást jelképezi.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Szalóki Jenő (független)[4]
  • 1994–1998: Szalóky Jenő (független)[5]
  • 1998–2002: Szalóki Jenő (független)[6]
  • 2002–2006: Szalóki Jenő (független)[7]
  • 2006–2010: Gál Lajos (független)[8]
  • 2010–2014: Gál Lajos (független)[9]
  • 2014–2019: Gál Lajos (független)[10]
  • 2019–2024: Gál Lajos (független)[11]
  • 2024– : Gál Lajos (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
3568
3635
3650
3760
3967
3920
3939
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,23%, német 5,79%, cigány 0,21%, szlovák 0,18%. A lakosok 58,1%-a római katolikusnak, 3,55% reformátusnak, 2,34% evangélikusnak, 12,28% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,72% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 85,4%-a vallotta magát magyarnak, 6,3% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,2% cigánynak, 0,1-0,1% szerbnek, görögnek és románnak, 4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,3% volt római katolikus, 3,6% református, 1,5% evangélikus, 0,4% ortodox, 0,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 8,6% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]

A három szintes Festetics-kilátóból körpanoráma nyílik a Keszthelyi-öbölre, illetve a Keszthelyi-fennsík völgyek szabdalta hullámos felszínére. A Festetics család után elnevezett, 235 méter magasan található kilátót 2000-ben építették újjá, amely az erdei kirándulóközpont, a Nagymező nyugati széléről induló gyalogösvényen érhető el. Az erdei tisztáson tűzrakó helyek, padok-asztalok, esőbeálló, sportpálya, drótkötél csúszda várja a természetbe vágyókat. Kellemes sétával érhető el innen mindkét kőbánya, melyeket a kitermelés befejezése óta a természet nagyrészt már visszahódított. A bányagödör tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, az óriási kráter aljába lesétálva pedig érdemes kipróbálni a hely akusztikáját is.

Gyenesdiás, Természet Háza Látogatóközpont - légi fotó

A Nagymezőről könnyen megközelíthető az Erdei tornapálya, az 1300 méter hosszú 16 állomásos gyakorlópálya, ahol játékos formában, jó levegőn tesztelhetjük erőnlétünket. Gyalogtúrák egyik célja lehet a Gyenesdiási Vadlány-lik, a Keszthelyi-riviéra egyik barlangja. Ritka természeti képződmény a szél által kivájt, szobányi méretű üreg, amely egy széleróziós kőfülke, melyet mesterségesen tovább bővítettek. 1900 körül nagy valószínűséggel titkos pálinkafőző helyként használták. A Ló-hegycsoport dombját, melynek oldalában megbújik a sziklaodú, több mint 80 éves fekete fenyves borítja.[14]

A túlnyomórészt felső triász dolomitból felépülő Keszthelyi-fennsík változatos élővilágát mutatja be a Dolomit tanösvény. Igen sok élőhelytípus megtalálható a hegységben, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az ösvényen tovább haladva a Fénykereszthez jutunk, ahonnan szép panoráma tárul elénk.

A falutól északra mintegy két kilométernyire, a Büdöskúti-völgy és a Pajta-völgy találkozásánál áll az ország legnagyobb bükkfája.[15]

A 2014-ben megnyílt Természet Háza látogatóközpont szintén a Keszthelyi-fennsík növény- és állatvilágát, természeti értékeit mutatja be interaktív látványelemekkel, fotóillusztrációkkal, akusztikus és vizuális effektekkel és élethű diorámákkal színesített kiállítás formájában.

A közel 160 éves Kerámiaház vályogból épült, restaurációjára 1992-ben került sor. A régi falakra új tetőszerkezet került a régihez hasonlóan nádból. Külső megjelenésében a ház a Balaton parti népi építészet emlékeit őrzi. A mai napig lakóházként és üzletként üzemel. Magyarország legjelentősebb fazekashagyományokkal rendelkező régióiból származó (mezőtúri, herendi, dombóvári) kerámia dísz- és használati tárgyakkal várják az érdeklődőket, továbbá előzetes bejelentkezésre a korongozást is kipróbálhatják az érdeklődők.

Gyenesdiás Európa egyik legöregebb boronapincéjével büszkélkedhet. A 17. században épült boronapince a népi építészet eredeti darabja, igazi kuriózum, mestergerendáján az 1644-es évszám rajzolódik ki. A 2012-ben felújított pince és udvara nyitva a nagyközönség előtt is: a kis szőlészeti-borászati kiállítás mellett borozóként és rendezvényhelyszínként (A Darnay. Pince, rendezvénypajta és piknikkert) is működik jelenleg.[16]

A Pásztorház tipikus népi építészeti emlék, a 19. század közepén épült, mint a község csordásának szolgálati lakása. Jelenleg közösségi kézművesházként működik. Pásztorház biztosít helyet annak az állandó avar kiállításnak, ahol a korabeli avar temetkezési szokásokat és az avar vezér sírját eredeti formában mutatják be.[17]

Köztéri szobrok Túri Török Tibor munkája nyomán: Kárpáti János, Oppel Imre, Palkó Sándor, Darányi Béla és Hun vitéz mellszobrok

Hírességek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. Zala megyei polgárőr egyesületek. zmpsz.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  4. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  6. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  7. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  8. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  9. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  10. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
  11. Gyenesdiás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 30.)
  12. Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  13. Gyenesdiás Helységnévtár
  14. 5+1 ingyenesen látogatható helyszín, amit érdemes megnézni! - Gyenesdiás. www.gyenesdias.info.hu. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  15. Legendák nyomában - Gyenesdiás. www.gyenesdias.info.hu. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  16. A Darnay. Pince, rendezvénypajta és piknikkert - Gyenesdiás. www.gyenesdias.info.hu. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  17. Gyenesdiási avar történeti kiállítás - Gyenesdiás. www.gyenesdias.info.hu. (Hozzáférés: 2017. október 11.)
  18. Kétszeres Aranysarkantyú díjas, 2017-ben a „Felszállott a páva” tehetségkutató verseny győztese szólótánc kategóriában.
  19. Gyenesdiás Híradó, 2019. május 17.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]