Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Gyenesdiás | |||
Gyenesdiás légifotója | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Zala | ||
Járás | Keszthelyi | ||
Jogállás | nagyközség | ||
Polgármester | Gál Lajos (független)[1] | ||
Irányítószám | 8315 | ||
Körzethívószám | 83 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3939 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 200 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 18,5 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″46.770731°N 17.293019°EKoordináták: é. sz. 46° 46′ 15″, k. h. 17° 17′ 35″46.770731°N 17.293019°E | |||
Gyenesdiás weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyenesdiás témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gyenesdiás Zala vármegyei nagyközség a Keszthelyi járásban. A településen polgárőrség működik.[3]
A Keszthelyi-öböl északi partján fekszik, közvetlenül Keszthely mellett és Hévíztől 8 kilométerre keletre, szép természeti környezetben. Északról a Keszthelyi-hegység, délről a Balaton határolja.
A közvetlenül határos települések: észak felől Vállus, kelet felől Vonyarcvashegy, nyugat felől pedig Keszthely. Balatoni vízterületei révén határos dél felől Balatonberénnyel és Balatonszentgyörggyel is. Északkeleti irányban egy rövid, külterületi szakaszon határos még Balatongyörökkel is.
A településen kelet-nyugati irányban keresztülhúzódik a Balaton északi partján végigfutó 71-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala.
Autóbusz-közlekedése sűrű, mivel több, Keszthely felől induló elővárosi, helyközi és távolsági járat érinti a települést, de emellett a keszthelyi 1-es jelzésű helyi járat is kitér a község felé.
A hazai vasútvonalak közül a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal érinti, melynek két megállója van a határai között: Balatonszentgyörgy vasútállomás felől előbb Alsógyenes megállóhely, amely a belterület délnyugati szélén létesült, és közúton csak önkormányzati utakon érhető el, majd Gyenesdiás megállóhely, a délkeleti falurészben, aminek közúti elérését a 71 343-as számú mellékút biztosítja.
A Tapolca és Keszthely között közlekedő személyvonatokon kívül több távolsági járat is megáll a két megállóhelyen, így a település vasúti összeköttetésben áll Celldömölkkel, Szombathellyel, Kaposvárral és Péccsel, valamint nyáron Sopronnal is.
Gyenesdiás területén a legkorábbi leletek az újkőkorszakból valók. Az 1. századtól fontos római szálláshellyé vált, majd avarok költöztek ide. Az itt megtalált középavar sír volt az első ilyen régészeti lelet az egész Kárpát-medencében.
A középkorban az első, a mai nagyközség területén létrejött település Falud volt, amely valószínűleg már a 11. században is állt a mai Gyenesdiás északnyugati határában. Első temploma 1333-ból való, amely egyben az első írásos említését is jelentette a falunak. 1408-tól a rezi vár tulajdonát képezte, majd 1427-ben a Pethő családhoz került, amely egyben a település Keszthelyhez való erős kötődését is maga után vonta.
1548-ban a török felégette a települést, majd 1564-től folyamatosan adóztatta, így a lakosság száma megcsappant, 1686-ra teljesen elnéptelenedett.
1696-ban Falud szőlőhegyén egy új település tűnt fel: Gyenes. A 18. század során Falud és Gyenes a Festetics család birtokába került. A század végére Gyenes már jelentős községgé alakult, majd az 1820-as években már működő hegyközség volt, amely a ma is megfigyelhető Alsó- és Felsőgyenesre oszlott. 1826-ban épült a településen a volt faludi templom köveiből a ma műemlék Szent Ilona-kápolna.
Gyenesdiás keleti részén a középkorban Diás falu feküdt, amelynek első említése 1341-ből való. A település az 1530-as évekre már csak nemesi telkekből állt, területének nagy része szőlős. A 17. században már hegyközség, elsősorban keszthelyi gazdák műveltek itt szőlőt.
Gyenes és Diás 1840-ben egyesült, így létrejött az önálló önkormányzattal bíró Gyenesdiás, amely 1871-ben kapott önálló iskolát. A település lakossága még a 20. század elején is szinte kizárólag mezőgazdaságból élt.
A község modernizációja 1945 után zajlott le, melynek egyik legfontosabb lépése 1954-ben a strandfürdő megépítése volt. Azóta az idegenforgalom vált a település fő jövedelemforrásává.
Álló, kerek talpú pajzs. A vörös pajzsfőt sátorosan osztja a kék pajzsmező, amelyben (felső vágásában háromszor ívelt) zöld alsó pólya helyezkedik el. Mindkét vörös mezőben egy-egy arany rózsás kereszt lebeg. A kék pajzsmezőben pedig, a pólya felett, két hatágú ezüst csillag között aranyló, leveles szőlőfürt lebeg. A pajzstalp közepében, benyúlva a pólya felső ívéig, háromágú, arany szigony emelkedik. A pajzsot jobbról aranyló termésű tölgyfalomb, balról arany virágú mandulaág övezi.
Az élet vörös színében a két arany rózsás kereszt az egykori – a római kortól datálható – és a mai eleven hitéletre mutat. A két kereszt egyben jelképezi az egykor két települést (és templomait), Gyenest és Diást, melyek 1840-ben történt egyesítésével jött létre Gyenesdiás.
A zöld, felső vágásában háromszor ívelt pólya utal e jellegzetes balatonfelvidéki terület domborzati viszonyaira, az egyes halmok felidézik Gyenesdiás településelődeit (Falud, Gyenes és Diás falvakat), de közvetve – a magyar címer egy elemének, a hármashalomnak beemelésével – kifejezi a lakosság identitástudatát, nemzeti érzületét is.
Az aranyló szőlőfürt megjeleníti a neves – kétezer évre visszanyúló – szőlőkultúrát, idézi a hajdani hegyközségi életet csakúgy, mint a borászat mai eredményeit.
A csillagok, a magyar néphit szerint felhívják a figyelmet a neves ősökre („akiknek csillaga van”). Gondolhatunk akár a 660 körül itt elhantolt avar vezérre, akár az egykori birtokos gersei Pető család tagjaira. akik vagy félszázadig a vármegye (akkor Zala) főispánjai voltak, akár a Festetics grófokra, akik közül három is (Kristóf, György, László) jelentős szerepet játszott a falvak életében, vagy a község kiváló szülötteire.
Az aranyos szigony Neptunusz tengeristent és vele a klasszikus hagyományokat idézi fel, szimbolizálja az itt nagy múltra és eleven hagyományokra tekintő halászatot és az aranyló nyári verőfényben az „isteni” vízi életet, strandolást, vitorlázást, pihentető kikapcsolódást a „magyar tenger” kékjében.
A tölgyfalomb a természeti táj őshonos növényének részlete, amely emlékeztet a település lakóinak évezredes helytállására, hősi halottaira és áldozataira, a virágzó mandulaág jelzi az itt honos mandulafát, egyben – Janus Pannonius kedvelt költői témájaként – pedig az élet teljességét, a szorgalom gyümölcseként dús termést ígérő munkálkodást jelképezi.
A település népességének változása:
Lakosok száma | 3568 | 3635 | 3650 | 3760 | 3967 | 3920 | 3939 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 91,23%, német 5,79%, cigány 0,21%, szlovák 0,18%. A lakosok 58,1%-a római katolikusnak, 3,55% reformátusnak, 2,34% evangélikusnak, 12,28% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,72% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 85,4%-a vallotta magát magyarnak, 6,3% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,2% cigánynak, 0,1-0,1% szerbnek, görögnek és románnak, 4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 45,3% volt római katolikus, 3,6% református, 1,5% evangélikus, 0,4% ortodox, 0,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 8,6% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).[13]
A három szintes Festetics-kilátóból körpanoráma nyílik a Keszthelyi-öbölre, illetve a Keszthelyi-fennsík völgyek szabdalta hullámos felszínére. A Festetics család után elnevezett, 235 méter magasan található kilátót 2000-ben építették újjá, amely az erdei kirándulóközpont, a Nagymező nyugati széléről induló gyalogösvényen érhető el. Az erdei tisztáson tűzrakó helyek, padok-asztalok, esőbeálló, sportpálya, drótkötél csúszda várja a természetbe vágyókat. Kellemes sétával érhető el innen mindkét kőbánya, melyeket a kitermelés befejezése óta a természet nagyrészt már visszahódított. A bányagödör tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, az óriási kráter aljába lesétálva pedig érdemes kipróbálni a hely akusztikáját is.
A Nagymezőről könnyen megközelíthető az Erdei tornapálya, az 1300 méter hosszú 16 állomásos gyakorlópálya, ahol játékos formában, jó levegőn tesztelhetjük erőnlétünket. Gyalogtúrák egyik célja lehet a Gyenesdiási Vadlány-lik, a Keszthelyi-riviéra egyik barlangja. Ritka természeti képződmény a szél által kivájt, szobányi méretű üreg, amely egy széleróziós kőfülke, melyet mesterségesen tovább bővítettek. 1900 körül nagy valószínűséggel titkos pálinkafőző helyként használták. A Ló-hegycsoport dombját, melynek oldalában megbújik a sziklaodú, több mint 80 éves fekete fenyves borítja.[14]
A túlnyomórészt felső triász dolomitból felépülő Keszthelyi-fennsík változatos élővilágát mutatja be a Dolomit tanösvény. Igen sok élőhelytípus megtalálható a hegységben, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az ösvényen tovább haladva a Fénykereszthez jutunk, ahonnan szép panoráma tárul elénk.
A falutól északra mintegy két kilométernyire, a Büdöskúti-völgy és a Pajta-völgy találkozásánál áll az ország legnagyobb bükkfája.[15]
A 2014-ben megnyílt Természet Háza látogatóközpont szintén a Keszthelyi-fennsík növény- és állatvilágát, természeti értékeit mutatja be interaktív látványelemekkel, fotóillusztrációkkal, akusztikus és vizuális effektekkel és élethű diorámákkal színesített kiállítás formájában.
A közel 160 éves Kerámiaház vályogból épült, restaurációjára 1992-ben került sor. A régi falakra új tetőszerkezet került a régihez hasonlóan nádból. Külső megjelenésében a ház a Balaton parti népi építészet emlékeit őrzi. A mai napig lakóházként és üzletként üzemel. Magyarország legjelentősebb fazekashagyományokkal rendelkező régióiból származó (mezőtúri, herendi, dombóvári) kerámia dísz- és használati tárgyakkal várják az érdeklődőket, továbbá előzetes bejelentkezésre a korongozást is kipróbálhatják az érdeklődők.
Gyenesdiás Európa egyik legöregebb boronapincéjével büszkélkedhet. A 17. században épült boronapince a népi építészet eredeti darabja, igazi kuriózum, mestergerendáján az 1644-es évszám rajzolódik ki. A 2012-ben felújított pince és udvara nyitva a nagyközönség előtt is: a kis szőlészeti-borászati kiállítás mellett borozóként és rendezvényhelyszínként (A Darnay. Pince, rendezvénypajta és piknikkert) is működik jelenleg.[16]
A Pásztorház tipikus népi építészeti emlék, a 19. század közepén épült, mint a község csordásának szolgálati lakása. Jelenleg közösségi kézművesházként működik. Pásztorház biztosít helyet annak az állandó avar kiállításnak, ahol a korabeli avar temetkezési szokásokat és az avar vezér sírját eredeti formában mutatják be.[17]
Köztéri szobrok Túri Török Tibor munkája nyomán: Kárpáti János, Oppel Imre, Palkó Sándor, Darányi Béla és Hun vitéz mellszobrok