Pogány József

Pogány József
Magyarország külügyi népbiztosa
Hivatali idő
1919. április 3. – június 24.
ElődKun Béla
UtódKun Béla
Születési névSchwartz József
Született1886. november 8.[1]
Budapest
Elhunyt1938. február 8. (51 évesen)[1]
Moszkva
Párt
Foglalkozás
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1904–1908)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pogány József témájú médiaállományokat.

Pogány József, születési és 1903-ig használt nevén Schwartz József[2] (Budapest, 1886. november 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. február 8.) politikus, újságíró, irodalomkritikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság egyik népbiztosa, a Kommunista Internacionálé munkatársa, John Pepper néven az Amerikai Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja.

Pogány beszél a Tanácsköztársaság idején

Élete

[szerkesztés]

Szegény sorsú pesti zsidó családba született, szüleinek komoly erőfeszítést jelentett taníttatása. Érettségi után francia-, német- és magyartanárnak készült, ebben az időben ismerkedett meg a marxizmussal. 1905-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, a tanítói hivatás helyett az újságírói pályát választotta. 1910-től a Népszava és a Szocializmus című folyóiratok munkatársa volt. Irodalomkritikusként többek között a munkások művelődését segítő „Világkönyvtár” sorozat megindítása, a kötetei elé írt bevezető esszék, illetve Ady és az általa vezetett új irodalmi irányzat melletti állásfoglalása fűződik a nevéhez.[3] A marxista szellemű irodalomesztétika egyik első képviselője volt Magyarországon. Pogány József fiatal újságíró korában, 1912-ben jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova egy év múlva fel is vették, majd 1914-ben egy napon avatták legénnyé és mesterré. Az első világháború kitörése után frontkatona és haditudósító volt, háborúellenes műveket is írt (Friedrich Adler pere, A Munkapárt bűnei). A szabadkőműves páholyokból 1918-ban a szociáldemokraták pártutasításra kiléptek, Pogány József mellett többek között Diner-Dénes József, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, Vágó József.[4]

Az őszirózsás forradalomban és a Tanácsköztársaságban

[szerkesztés]

1918 őszén az MSZDP baloldali ellenzékéhez csatlakozott. Az őszirózsás forradalom egyik irányítója, a Budapesti Katonatanács vezetője lett. Tevékenysége, hozzáértése igencsak vitatott volt.[5][6]

1918 decemberében még tiltakozott a Katonatanácsban folyó kommunista agitáció ellen, 1919 tavaszán már kész volt együttműködni a kommunistákkal, sőt ő maga is kommunista lett. Egyik aláírója volt a két munkáspárt egyesülését, a proletárdiktatúra megteremtését deklaráló határozatnak. Szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaságban: hadügyi, később külügyi és közoktatási népbiztos és a Vörös Hadsereg II. hadtestének parancsnoka volt. Stromfeld Aurél lemondása után lényegében ő lett a hadügy irányítója. A Szamuely-féle általános hadkötelezettségi koncepció ellenében a Forradalmi Kormányzótanács által 1919. március 24-én felállított háromtagú bizottság (Kun Béla, Böhm Vilmos és Weltner Jakab) végül is Pogány hadseregtoborzásra épülő koncepcióját támogatta, és ennek alapján jelent meg március 25-én a Vörös Hadsereg fölállításáról szóló rendelet. A hadügy vezetésében lévő nézeteltérései miatt április 4-én lemondott (a Vörös Hadsereg egy zászlóalja is követelte távozását a hadügy éléről), ekkor öttagú hadügyi kollégium vette át a hadügy irányítását.

Magánéleti adalékok

Göndör Ferenc (Krausz Nathán) a Tanácsköztársaság sajtódirektóriumának elnöke, Vallomások c., Bécsben 1923-ban kiadott visszaemlékezéseiben írja le, hogy Kun azt állította, azért szövetkezett Pogánnyal, mert „a cél szentesíti az eszközt, és én az ügy érdekében az ördöggel is szövetkezem.” Amire Göndör megjegyzése: „Be kellett látnom, hogy itt aztán igaza van, mert Pogánynál kifogástalanabb ördög még a purgatóriumban sem szerepelhetett, és Pogány mellett még Kun Béla is egy dzsentlemennek a benyomását keltette.”

Népbiztosként tevékeny résztvevője és támogatója volt a Tanácskormány olyan intézkedéseinek, mint például a laktanyák átnevezése uralkodók neveiről munkásmozgalmi alakok nevére; Árpád fejedelem szobrának eltakarása Marx két munkásalakkal ábrázolt figurájával, a szentek és egyházi alakok szobrainak lepellel való letakarása a budapesti május elsejei ünnepségen;[7] Pogány nevéhez fűződik továbbá a Nyugat folyóirat betiltása.[8] Irodalmi munkásságát nem kísérte egyértelmű siker, Napóleon c. darabja a Nyugatban rendkívül lesújtó kritikát kapott Fenyő Miksától kb. egy hónappal a folyóirat betiltása előtt.[9]

A Tanácsköztársaság bukása után

[szerkesztés]

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd 1920-ban a Szovjetunióba emigrált, politikai biztosként részt vett a krími harcokban. A Tisza-per előkészítése során megvádolták az őszirózsás forradalom napján Tisza István ellen elkövetett merényletben való részvétellel, ezért a magyar kormány kiadatását kérte Ausztriától. Állítólag Pogány a merénylet idején éppen az Astoria Szálló erkélyéről beszélt az összegyűlt tömeghez, a nyugalom fenntartását kérve, így Ausztria megtagadta kiadatását; az eljárást a Bethlen-kormány meg is szüntette.[10]

1921-től tagja volt a KMP-nek, és ebben az időszakban a Kominternben is tisztséget töltött be. 1922-ben illegálisan az USA-ba utazott, ahol az amerikai kommunista mozgalom magyar részlegében működött, megtanult angolul, majd a John Pepper nevet felvéve az amerikai kommunista párt (Workers Party of America) Végrehajtó Bizottságának lett tagja.

1924-ben visszahívták Moszkvába, de csak később (1925-ben vagy azután) tért vissza, majd rövidesen különféle skandináv, illetve ázsiai országok kommunista mozgalmának (svéd, norvég, dán, kínai, japán, koreai) szervezése céljából külföldre utazott. 1928–1929-ben ismét az USA kommunista mozgalmában tevékenykedett, majd 1930-tól újra a Szovjetunióban élt, ahol gazdaságtörténettel, újságírással foglalkozott.

A Sztálin által kezdeményezett tisztogatások során 1937. július 29-én koholt vádak (pl. ellenforradalmi tevékenység) alapján letartóztatták. 1938. február 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. május 30-án rehabilitálták.[11]

Munkái

[szerkesztés]
  • Arany János politikai nézetei (Budapest, 1909)
  • Harcok emberei (tanulmányok, Bp., 1911)
  • A Balkán háború és az osztrák-magyar imperializmus (Bp., 1913)
  • Lemberg. Tíz hónap a cárizmus uralma alatt (Budapest, 1915)
  • A meghódított Orosz–Lengyelországon keresztül (Budapest, 1915)
  • A földre szállt pokol (Az Isonzo eposza, 1916)
  • A Munkapárt bűnei (Bp., 1917)
  • Dánia, a paraszteldorádó (Bp., 1918)
  • Halál ellen van orvosság (Budapest, 1918)
  • Emberek és korok (Bp., 1919)
  • Napóleon (dráma, Bp., 1919)
  • Forradalom és ellenforradalom (Bp., 1919)
  • Szocialista külpolitika (Bp., 1919)
  • A fehér terror Magyarországon (Bécs, 1920)
  • Kommunisták és szakszervezetek (Bécs, 1922)
  • Kultúra, álkultúra (szerk. az életrajzot és a jegyzeteket írta Geréb László, Bp., 1962)
  • Pogány József válogatott írásai (Budapest, 1987)
  • Első világháborús riportok; utószó Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2016

Angol nyelven

[szerkesztés]

Emlékezete

[szerkesztés]

A rendszerváltás előtt Budapest VIII. kerületében róla volt elnevezve a mai Víg utca.[12]

1986-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki róla.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  2. ↑ A Belügyminisztérium 1903. évi 118050. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 53. oldal 46. sor.
  3. ↑ A magyar irodalom története
  4. ↑ Pogány József Szabadkőműves Wiki
  5. ↑ Gottfried Barna: A Székely hadosztály, 1918-1919. [2018. június 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  6. ↑ Szarka László: Kisebbségi léthelyzetek. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 16.)
  7. ↑ Vörös Boldizsár: Árpád helyett Marx, József főherceg helyett Lenin. Történelmi személyiségek elutasítása és méltatása a Magyarországi Tanácsköztársaság hivatalos jellegű anyagaiban
  8. ↑ Babus Antal: Fülep Lajos az 1918-1919-es forradalmakban. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 23.)
  9. ↑ Fenyő Miksa: Pogány József: Napóleon. Nyugat, 1911. június (11. sz.) I. III.
  10. ↑ Pölöskei Ferenc: A rejtélyes Tisza-gyilkosság, Helikon 1988
  11. ↑ A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Pogány József
  12. ↑ Javaslat városrész-elnevezésekkel kapcsolatos döntésről

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005
  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Szabadkőműves páholyok Budapesten. Bp., Heraldika Kiadó, 2006
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Összeáll. és szerk. Pritz Pál. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
  • T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
  • Thomas Sakmyster: A Communist Odyssey: The Life of József Pogány/John Pepper New York, Central Europian Press, 2012
  • Varga József: P. J. Kultúra-álkultúra (Kortárs, 1962. 8. sz.)
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Pogány József témában.