Biharkeresztes | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Hajdú-Bihar | ||
Járás | Berettyóújfalui | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Dani Béla Péter (független)[1] | ||
Jegyző | Dr. Köstner Dávid | ||
Irányítószám | 4110 | ||
Körzethívószám | 54 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3853 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 84,19 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 49,26 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 08′, k. h. 21° 43′47.133333°N 21.716667°EKoordináták: é. sz. 47° 08′, k. h. 21° 43′47.133333°N 21.716667°E | |||
Biharkeresztes weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Biharkeresztes témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Biharkeresztes város Hajdú-Bihar vármegyében, a Berettyóújfalui járásban.
Az Észak-Alföldi régióban, Hajdú-Bihar vármegye délkeleti részén fekszik, Debrecentől 50 kilométerre, a magyar-román határtól 6 kilométerre. Vasútállomása egyben határállomás is, a várost átszelő vasútvonal utolsó magyarországi állomása.
Földrajzi szempontból a Bihari-sík egyetlen városa, a kistáj keleti részén fekvő település.[3]
Szomszédai: észak felől Bojt, északkelet felől Bedő, kelet felől Ártánd, dél felől Berekböszörmény, délnyugat felől Told, nyugat felől Mezőpeterd, északnyugat felől pedig Váncsod. Délkeleti irányból Romániához tartozó területek határolják (határszéle mintegy 2 kilométer hosszban egybeesik az államhatárral), a legközelebbi település a határ túloldalán Köröstarján (Tărian).
A város területén nyugat-keleti irányban végighalad a 42-es főút, így az ország távolabbi részei felől ez a leginkább kézenfekvő közúti megközelítési útvonala. A főút azonban egy ideje már észak felől elkerüli Biharkeresztes központját, a lakott területeken végighúzódó szakasza azóta alsóbbrendű útként számozódik, 42 122-es útszámmal.
A környező települések közül Komádival a 4215-ös, Ártánddal a 4218-as, Hencidával a 4817-es, Tolddal a 42 121-es utak kötik össze; Debrecentől idáig (Hosszúpályi és Pocsaj érintésével) a 4808-as út húzódik.
A hazai vasútvonalak közül a várost a MÁV 101-es számú Püspökladány–Biharkeresztes-vasútvonala érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Biharkeresztes vasútállomás a vonal állomásainak viszonylatában Mezőpeterd vasútállomás és a már Romániában fekvő Biharpüspöki vasútállomás között található; fizikailag a város belterületének északi szélén helyezkedik el, a vasút és a 4817-es és 4808-as utak keresztezései között, közúti elérését az előbbi kettőt összekötő 48 316-os számú mellékút (Nagy Sándor utca) biztosítja.
A szőlőskert területéről kőkorszaki leletek és római hamvvedrek kerültek a felszínre, amelyek ma a debreceni Déri Múzeumban találhatók.[4] A Nagy Farkasdombról i. e. 4000–2000-ből való festett kerámiaedények kerültek elő és egy rézkori tűzhely. A határból származó bronzkori aranykincs leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi.[5]
A régészeti ásatások bronzkori, avar kori és Árpád-kori településmaradványokat is feltártak.
Biharkeresztes környéke lakott hely volt már az újkőkorban is, ezt a régészeti leletek bizonyítják.
Hazánkban a vaskor az i. e. 1. évezredre esett, s három korszaka volt: korai, középső és késői vaskor. A korai vaskorban a toldi útfélen, a mai temető környékén a szkíták éltek. A késői vaskorban a kelták laktak itt (ennek emlékét őrzik a Nagy Farkasdombon feltárt sírok).[6]
Az időszámításunk kezdetétől már pontosabban nyomon követhetjük, hogy milyen népek váltották egymást a mai város területén: az 1. században a dákok éltek a mai temető környékén. A 2–4. században a Nagy Farkasdombon az iráni nyelvet beszélő nomád szarmaták telepei voltak. A településtől nyugatra halad el az általuk 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok, vagy más néven Ördögárok nyomvonala.[7] Az 5–6. században a germán népekhez tartozó gepidák szállták meg a Nagy és Kis Farkasdomb és a toldi útfél környékét.[8] A 7–8. században egy belső-ázsiai eredetű lovas nomád nép, az avarok jelentek meg a tájon (erre utal a Lencsésháton feltárt avar lovas sír).[5][9]
Biharkeresztes környéke kedvelt helye lehetett már a honfoglaló magyaroknak is. Itt jártukat igazolja a Farkasdombon feltárt honfoglalás kori sírlelet.[5]
A község közvetlen elődje a mai város nyugati oldalán, Told felé terült el, és ebbe később beleolvadt egy Septely nevű másik falu. Az 1208–1235. években e falut említi a Váradi regestrum.[5]
Az első ránk maradt oklevél, amely a mai Biharkeresztest, akkori nevén Fancsalt említi, 1214-ből való. (A „Fancsal” – akkori helyesírással Fonchol – név valószínűleg az Árpád-korban használt „Fancs” (Fonch) személynévből ered.) Ebből tudjuk, hogy a királyi ispánsági alapítású falu első lakói a bihari vár udvarnokai voltak. A települést Boleszló váci püspök a leleszi prépostságnak adományozta.[7]
A tatárjárás (1241–42) idején a falu csaknem teljesen elpusztult, de lakói hamarosan újjáépítették.
A 13. század végén a váradi egyház birtokába került. 1284 és 1290 között két részbirtokosa volt: az egyik a váradi káptalan, a másik a váradi Szent Kereszt oltár mestere.[10] Valószínűleg innen ered a falu új neve: 1374-től Keresztesnek nevezték.[11]
Az 1552-ben végzett összeírás szerint Keresztes 86 telkes, egységes magyar lakosságú falu volt, abban az időben a vidék legnépesebb helységének számított.[11] Ekkor is a váradi püspökség birtoka, és a sok plébániát magába foglaló Keresztesi alesperesség székhelye. 1554 és 1566 között a lakosság teljesen római katolikus vallású volt. 1566 után azonban a katolikus egyház, mint helyben szervezett egyház megszűnt, s a század végén lakossága református hitre tért.[12]
1601-ben Bocskai István birtoka volt, 1604-ben a kővági uradalomhoz számították. 1614-ben már a kereki váruradalom része, birtokosa ekkor Bánffy Dénes özvegye, a somlyai Báthory Anna volt. 1628-tól a Zólyomy család, Zólyomy Miklós birtoka lett.[13]
1660-ban a törökök elfoglalták a megye utolsó erősségét, Nagyváradot is. Az egész megye török uralom alá került, a lakosság nagy része szétszóródott, kihalt. Nagyvárad visszavételének évében (1692-ben) Keresztes lakatlan falu volt, 6 keresztesi családot Báránd községben írtak össze, s megjegyezték róluk, hogy körülbelül 4 évvel azelőtt menekültek el az elpusztított településükről. A hódoltság megszűnését követően gyorsan újratelepült faluban 1715-ben 24, öt évvel később pedig már 75 jobbágycsaládot számoltak össze.[10][13]
A bécsi udvar Szentjobb várának visszafoglalása után a Thököly-párti Zólyomy Miklós minden birtokát elkobozta, köztük Keresztest is. Az udvari kamara a Zólyomiak egykori birtokait hamarosan eladta gróf Csáki Lászlónak. (A falu egészen a 20. század elejéig nagy részben a Csákiak birtoka maradt. Ekkorra itteni birtokaikat eladták, s újabb nagybirtokok már nem alakultak ki a községben.) [5]
Az első magyarországi népszámlálást II. József rendeletére végezték 1784-ben. Ekkor már a falut Mezőkeresztesnek nevezték, lakossága 1599 fő volt.[5]
1836-ban földosztás volt, de a keresztesiek ezzel nem voltak megelégedve. 1848-ig hallgattak, majd beperelték az uradalmat. 1863-ban úgy látszott, a per el fog veszni; ekkor az uradalom és a lakosság között egyezség jött létre: a kezükben maradt földekért kárpótlást fizettek az uradalomnak.
A faluból az 1848–49-es szabadságharcban sokan részt vettek, a keresztesi honvédek névsorát Osváth Pál jegyezte fel.
A helység 1850-ben járási székhely lett (Sárréti, később Mezőkeresztesi járás) és vásártartási jogot kapott, így dinamikusan fejlődni kezdett és rövidesen a járás egyik meghatározó települése lett. Városiasodó jellegére utal, hogy 1900 táján már két gőzmalma és két olvasóköre is volt.[13]
1912-ben a falu neve újra megváltozott. A postaforgalom szélesebb körű elterjedésével sok zavart okozott, hogy Borsod megyében volt egy másik Mezőkeresztes nevű község. Eredeti nevét az tarthatta meg, a bihari Mezőkeresztesből Biharkeresztes lett.[5]
Az I. világháború alatt (1914–1918) román csapatok szállták meg a falut. A harcokban 80 lakos esett el. A trianoni határ létrehozása jelentősen visszavetette a fejlődésben Biharkeresztest, mert éppen a kulturális és gazdasági centrumnak számító Nagyváradtól szakította el a határ.
1970-ben megszűnt a Biharkeresztesi járás, és ez a települést átmenetileg visszavetette a fejlődésben. 1989-ben városi rangot kapott.[10]
Napjainkban Biharkeresztes mikroközpontként látja el Ártánd, Bojt, Nagykereki és Told közigazgatását közös önkormányzati hivatal fenntartásával. Jelenleg a Határmenti Bihari Települések Területfejlesztési Társulásának, az Óvodai Társulásnak, a Szociális és Gyermekjóléti Társulásnak és a Biharkeresztes Ártánd Infrastruktúra-fejlesztési Társulásnak a székhelye. 2013 óta járási kirendeltség és kormányablak is működik a városban.[5]
Időszak | Polgármester | Párt |
---|---|---|
1990–1994 | Dr. Balogh Antal | független[14] |
1994–1998 | Kozma Sándor | független[15] |
1998–2002 | Fülöp Mihály István | SZDSZ[16] |
2002–2006 | SZDSZ[17] | |
2006–2010 | Barabás Ferenc | független[18] |
2010–2014 | független[19] | |
2014–2019 | független[20] | |
2019–2024 | Dani Béla Péter | független[21] |
2024– | független[1] |
Év | Lakosok száma | Év | Lakosok száma |
---|---|---|---|
1784 | 1599 | 1941 | 4007 |
1851[13] | 2710 | 1949 | 4453 |
1870 | 2863 | 1960 | 4844 |
1880 | 2676 | 1970 | 4788 |
1890 | 2950 | 1980 | 4661 |
1900 | 3194 | 1990 | 4498 |
1910 | 3560 | 2001 | 4303 |
1920 | 3669 | 2004 | 4090 |
1930 | 4271 | 2009 | 4191 |
2018 | 4345 |
2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[23]
A 2000-es évek első évtizede végén megindult egy fokozatos bevándorlás Nagyvárad vidékéről. A jóval alacsonyabb magyarországi ingatlanárak kedvező feltételeket biztosítanak, ezért egyre több nagyváradi, újabban nem csak ottani magyarok, de románok is, települnek át, és ingáznak Biharkeresztes és Nagyvárad között.
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 9,1% cigánynak, 0,3% németnek, 4,6% románnak mondta magát (14,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 9,5%, református 39,9%, görögkatolikus 1,2%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 20,9% (25,4% nem válaszolt).[24]
2022-ben a lakosság 88,2%-a vallotta magát magyarnak, 7,8% románnak, 2,9% cigánynak, 0,4% németnek, 0,1-0,1% bolgárnak, ukránnak és szerbnek, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,5% volt református, 9,2% római katolikus, 1,9% görög katolikus, 1,8% ortodox, 0,2% evangélikus, 2% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 12% felekezeten kívüli (35,5% nem válaszolt).[25]
A Keresztesi Hírek c. újság félévente jelenik meg 10-15 oldal terjedelemben. „Biharkeresztes város önkormányzati-közéleti lapja.”
A 2–7 éves gyermekek számára csoportos foglalkozásokat, nevelést biztosít. Célja a sajátos nevelési igényű gyerekek készségeinek fejlesztése is. Foglalkozik szakkörök szervezésével, lehetőség van a cigány kultúra megismerésére és étkezést biztosít a gyerekeknek. 2000-ig öt, azóta hat csoport indul évente. Maximálisan felvehető létszám: 150 fő.
A 20. század elején a községben két fiú- és két lányiskola volt. Az 1927/1928-as tanévben 6 tanterem építését engedélyezték, 1963-ban pedig újabb iskolaépületet adtak át. Az 1972-ben megnyílt kollégium 1985-ben szűnt meg. 1992-ben egy 8 tantermes épületet, 1999-ben új épületszárnyat adtak át.
1997-ben jött létre Gárdonyi Zoltán Református Zeneiskola néven, azóta néptánc, kerámia, rajz, furulya és kürt foglalkozások is vannak.
Az iskola épületének régi szárnya 1969-ben, a kollégium 1997-ben épült. Az intézmény 1992-ben új profillal bővült: szakiskolai osztályok indultak (választható szakmák: festő-mázoló, burkoló, dísznövénykertész, virágkötő, számítógép-szerelő és karbantartó). A 2009/2010-es tanévtől szakközépiskolai osztály indult, a választható szakmacsoportok: kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció, egyéb szolgáltatások (előkészítés a rendőri vagy katonai pályára) és mezőgazdaság. A gimnáziumi évfolyamokon angol és német nyelvből felkészítenek a középfokú nyelvvizsgára, informatikából pedig az ECDL vizsgára.
A könyvtár épülete 1970-ben épült, akkor Járási Könyvtárként működött. Állományában 34 ezer kötet könyv, 1670 hanglemez, 1500 db videókazetta, 1360 diafilm és kb. 100 db CD-ROM található. Több rendezvénynek ad helyet, évek óta itt tartják a Kazinczy-verseny területi döntőjét, illetve helyt ad az általános iskolások vers- és mesemondó versenyének is. A látogatóknak a könyvkölcsönzés mellett lehetőségük van videókazetták, diafilmek és folyóiratok kölcsönzésére, fénymásolásra és az internet használatára is.
Elődjét – a Járási Művelődési Otthont – lebontották, ennek helyén épült a mai épület. A Művelődési Ház közművelődési feladatait 1999. szeptember 1-jétől látja el újra. Az épületben működik a Falugazdász Iroda és egy ügyvédi iroda is, emellett tanfolyamoknak és továbbképzéseknek is biztosít helyet.