Bodola Gyula | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1912. február 15. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Brassó, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási dátum | 1992. szeptember 9. (80 évesen) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Becenév | Dudus | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Edzőség | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bodola Gyula,[2] beceneve Dudus (Brassó, 1912. február 12.[3] – Budapest, 1992. szeptember 9.[4]) román és magyar válogatott labdarúgó, edző. Belsőcsatár és balösszekötő poszton szerepelt. 2008 november óta az ő nevét viseli a nagyváradi városi stadion. Fia Bodola György grafikus, karikaturista.
1926-ban szülővárosában lett először igazolt labdarúgó. 1930-ban a Nagyváradi AC szerződtette a tehetséges játékost. Hét idény után Jánossy Béla, edző hívta a bukaresti Venus csapatához, ahol kétszer bajnokok lettek, egyszer kupagyőztesek. 1940-ben, miután Észak-Erdély ismét Magyarország része lett, több játékostársával visszatért Nagyváradra. Először az Erdélyi Bajnokságot nyerték meg olyan fölénnyel, hogy osztályozó nélkül a magyar első osztályba kerültek. Az 1941–42-es idényben ötödik lettek, a következőben már másodikak. Az 1943–44-es idényben a Ferencváros előtt 13 pont előnnyel megnyerték a bajnokságot, először vidéki csapatként.
1944-ben rövid ideig a Vasas, majd 1945-ben a Kolozsvári Vasas (Ferrar Cluj) játékosa volt. 1946-ban végleg Magyarországon telepedett le. 1950-ig az MTK csapatában játszott. 1948–49-ben másodikak, 1949–50-ben harmadikak lettek a bajnokságban.
Pályafutása alatt 329 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 182 gólt szerzett.
1931 és 1939 között 48 alkalommal szerepelt a román válogatottban és 30 gólt szerzett. Tagja volt az 1934-es olaszországi és az 1938-as franciaországi világbajnokságon részt vevő román csapatnak. 30 gólos rekordját csak Gheorghe Hagi tudta megdönteni.
1940-től a magyar válogatott tagja lett, és 1948-ig 13 alkalommal játszott a csapatban, ahol 3 gólt szerzett.
1949-ben, még játékosként az MTK ifjúsági és úttörő csapatának az edzője lett. 1950 és 1971 között nyolc vidéki csapatnál dolgozott. Először a Szolnoki MÁV-nál, majd a Szombathelyi Haladásnál volt vezetőedző. 1952-ben Szombathelyen egy edzésen rosszul lett, miután kiderült, agydaganata van. A tumort Budapesten, az Amerikai úti klinikán nyolcórás műtéttel távolították el. Felépülése után 1953-ban elszerződött a Haladástól Pécsre. Itt a Pécsi VSK, majd a Komlói Bányász, majd ismét a PSVK edzője volt 1959-ig. 1956-ban itt is komolyan veszélybe került az egészsége. Egy vérmérgezés kapcsán elvégzett vizsgálatsorozat alapján megállapították, hogy két csigolyája megrepedt. Újabb műtétre volt szükség, amelyet a Pécsi Klinikán végeztek el. Három hónapnyi gipszágy után tért vissza dolgozni. 1959–60-ban egy idényt a Gyulai SE-nél működött, majd ismét az első osztályban vállalt munkát Diósgyőrött (1960–61). 1963-ban az NB I-es Salgótarján edzője volt. Összesen 115 NB I-es mérkőzésen ült a kispadon (1952–53: Haladás, 1957-58: Komló, 1960-61: Diósgyőr, 1963: Salgótarján). 1964-től dolgozott az alsóbb osztályú Ormosbányai Bányásznál, ahol 1971-ben fejezte be edzői pályafutását.