Olgierd Łukaszewicz | |
Olgierd Lukaszewicz 2011-ben | |
Született | 1946. szeptember 7. (78 éves)[1][2] Chorzów, |
Állampolgársága | lengyel |
Házastársa | Grazyna Marzec (1968–) |
Foglalkozása | |
Iskolái | Stanisław Wyspiański Academy for the Dramatic Arts |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Olgierd Łukaszewicz témájú médiaállományokat. | |
Olgierd Łukaszewicz (Chorzów, 1946. szeptember 7. –) lengyel színész. Főiskolásként kezdett filmezni az 1960-as évek második felében. Andrzej Wajda Nyírfaliget (1970) című költői szépségű drámájában nyújtott alakítása tette nemzetközileg ismertté. Mind filmen, mind színpadon folyamatosan szerepel. 2002 óta a Lengyel Színpadi Színészek Szövetségének vezetője. Ikertestvére Jerzy Łukaszewicz operatőr, színész és filmrendező. 1968. március 13-án kötött házasságot Grazyna Marzec színésznővel, akitől Zuzanna nevű lánya született.
Olgierd Łukaszewicz a krakkói színiakadémián tanulta a mesterséget, ahol 1968-ban diplomázott. A krakkói Teatr Rozmaitosci színpadán lépett először a közönség elé, majd két évvel később Varsóba szerződött. Több mint tíz évadon keresztül a lengyel főváros olyan színházaiban lépett fel, mint a Teatr Dramatyczny, a Wspolczesny, a Powszechny és a Studio. 1988-ban Bécsbe távozott. Nyolc éven keresztül járta a német nyelvű országok színházait, két évadot töltött a bonni Municipal Theatre társulatánál. Hazatérése után a Teatr Narodowy (Nemzeti Színház) tagja lett. 2000-ben visszatért a Teatr Wspolczesny társulatához.
Eleinte hősszerelmeseket játszott, például Valért Molière Tartuffe című darabjában (1969), és Waclaw szerepét Aleksander Fredro A bosszú című színművében (1970). Első igazán jelentős színpadi szereplése Jerzy Grzegorzewski Kafka Amerika című művének motívumai alapján írt darabjában volt, melyben a főszereplőt, Karl Rossmant játszotta. Az előadást a Teatr Ateneum mutatta be. Kitűnő kritikákat kapott a Száll a kakukk fészkére című előadásért is (a varsói Teatr Powszechny mutatta be 1977-ben), melyben Billyt alakította. Kétszer is eljátszotta Kafka szerepét: először a varsói Teatr Studióban Jerzy Grzegorzewski rendezésében (1984), majd Stanislaw Rozewicz irányításával a Teatr Telewizji produkciójában (1990).
Łukaszewicz nemcsak a színpadi darabokban jeleskedett, hanem a költészet értő tolmácsolójának is számít: többek között Jerzy Harasymowicz, Stanislaw Grochowiak és Maurice Gilliams írásait adta elő egyszemélyes előadásokon. Egyik leghíresebb monodrámája a Stanislaw Wyspianski műve alapján készült A kaz ty ta Polska volt. 2000-ben a Teatr Wspolczesny színpadán lépett fel William Nicholson Turn Back című darabjában: egy olyan férfit játszott, aki 30 év után hagyja el a feleségét egy másik nő kedvéért. Varsói kollégáival együtt számos művészeti esemény kezdeményezője és résztvevője volt. 1999-ben a zsidók emlékének szentelt előadásban működött közre, melyet a Teatr Narodowy előtt rendeztek meg, 2000-ben pedig a Szibériába száműzött lengyeleknek emléket állító Siberia – Ostatnie pozegnanie című előadás létrehozásában vett részt.
Łukaszewicz még főiskolásként kapta első filmszerepét Janusz Morgenstern Jowita (1967) című drámájában, melyben olyan partnerei voltak, mint Daniel Olbrychski, Zbigniew Cybulski és a címszerepet játszó Barbara Kwiatkowska.[3] Pályája elején a filmszerepek tették lehetővé, hogy a közönség széles körben megismerje őt. Eleinte főleg érzékeny, lelkiekben gazdag figurákat játszott. Azt a fajta érzékenységet, melyet Olgierd a filmvásznon képviselt, az első időkben Kazimierz Kutz és Andrzej Wajda hasznosították a legjobban. Kutz 1970 és 1980 között trilógiát forgatott a sziléziai bányászok életéről: A fekete föld sója (1970), A korona gyöngye (1972), Egy rózsafüzér szemei (1980). Łukaszewicz a trilógia első két részében szerepelt. A fekete föld sójában ő játszotta a 7 Basista fivér közül a legifjabbat, Gabrielt, a hősies, heves vérű hazafit, aki fiatalokhoz illően naiv is. (Egyik partnere fivére, Jerzy volt.) A korona gyöngyében – amely az 1920-as években lezajlott sziléziai felkelésről szól – Olgierd alakította Jast, a melegszívű édesapát. Jelentős nemzetközi sikert aratott Andrzej Wajda Nyírfaliget (1970) című poétikus alkotása, amely Jarosław Iwaszkiewicz novellájából készült. Stanislaw, a tüdőbeteg ifjú (Łukaszewicz) féktelen örömmel veti bele magát a számára mind rövidebb élet örömeibe, és ezzel szöges ellentéte fivérének, Boleslawnak (Daniel Olbrychski), aki elveszítette a feleségét. A két testvér kapcsolatában fontos szerepet játszik a bájos Malina (Emilia Krakowska) is. Janusz Majewski Holt nyelvek órája (1980) című drámájában, amely az első világháború idején játszódik, Łukaszewicz egy osztrák tisztet alakított mély átéléssel: Kiekeritz főhadnagy megpróbál értelmet adni életének abban a világban, mely éppen összedőlni készül körülötte.
A Łukaszewicz által megformált érzékeny lelkivilágú embereket többnyire életük válságos pillanataiban ismerheti meg a néző, amikor a külső tényezők vagy egyszerűen csak a Végzet formálják a figurák sorsát, mely tragikus halállal végződik. Ilyen szereplő volt Ostrzenski az Éjszakák és nappalokban (1975), Zygmunt Szczerbic gróf Walerian Borowczyk erotikus melodrámájában, A bűn történetében (1975) vagy Odrowaz a A hű folyóban (1987). (Utóbbi két film Stefan Zeromski regényei alapján készült.) Łukaszewicz szerepskálájának másik végében a negatív, beteg lelkületű figurák állnak, mint például a könyörtelen és fanatikus anarchista parancsnok Agnieszka Holland Láz (1981) című drámájában, vagy Franzel, a számító náci Filip Bajon Mágnás (1987) című filmjében. Negatív figura volt az orvos Kramer is Wieslaw Saniewski Dotknięci (1988) című alkotásában. Filmes pályafutásának egyik legnagyobb közönségsikere volt Juliusz Machulski Szexmisszió (1984) című sci-fije, melyben Jerzy Stuhr társaságában egy tudóst játszott, aki egy korszakalkotó kísérlet keretében hibernáltatja magát, és hosszú évek múlva egy nőtársadalomban ébred fel kollégájával együtt. Forgatott Krzysztof Kieślowski irányításával is a Rövidfilm a gyilkolásról (1988) című nagy visszhangot kiváltott műben, és még ugyanabban az évben kisebb szerepet formált meg az Ölj meg, zsaru! című sikeres thrillerben. A magyar közönség 2008-ban Andrzej Wajda Katyń (2007) című Oscar-díjra jelölt drámájában láthatta, amely a lengyel történelem egyik legtragikusabb eseményét, a katyńi vérengzést idézi fel, aminek Wajda édesapja is áldozatául esett. A szocialista blokkban évtizedekig azt tanították, hogy ezt a szörnyűséget a németek követték el, 1990-ben azonban Mihail Gorbacsov akkori orosz pártfőtitkár elismerte, hogy az NKVD állt az akció mögött.