Nagybajom

Nem tévesztendő össze a következővel: Kisbajom.
Nem tévesztendő össze a következővel: Biharnagybajom.
Nagybajom
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Nagybajom címere
Nagybajom címere		 Nagybajom zászlaja
Nagybajom zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásKaposvári
Jogállásváros
PolgármesterPirka Mátyás (független)[1]
Irányítószám7561
Körzethívószám82
Testvértelepülései
Lista
Schortens
Népesség
Teljes népesség3176 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség30,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület108,06 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 23′ 57″, k. h. 17° 30′ 29″46.399181°N 17.507931°EKoordináták: é. sz. 46° 23′ 57″, k. h. 17° 30′ 29″46.399181°N 17.507931°E
Nagybajom (Somogy vármegye)
Nagybajom
Nagybajom
Pozíció Somogy vármegye térképén
Nagybajom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybajom témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagybajom város Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A vármegye középső részén fekszik, a Balatontól és a Drávától szinte pontosan ugyanolyan távol, Kaposvártól 25 kilométerre nyugatra.

A közvetlenül határos települések: észak felől Libickozma, északkelet felől Somogyfajsz és Újvárfalva, kelet felől Somogysárd és Pálmajor, délkelet felől Kiskorpád, dél felől Jákó, délnyugat felől Kutas, nyugat felől Böhönye, északnyugat felől pedig Mesztegnyő.

Megközelítése

[szerkesztés]

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Dunaföldvár-Kaposvár-Nagykanizsa közti 61-es főút, ezen érhető el keleti és nyugati irányból is. A környék jelentősebb települései közül Kadarkúttal a 6618-as út, Nagyatád vonzáskörzetével (Láboddal) pedig a 6619-es út köti össze. Külterületének keleti részét egy-egy aránylag rövid szakaszon érinti a Somogysárd-Újvárfalva közti 67 117-es út és a 67 132-es számú pálmajori bekötőút is.

Közelében halad el a MÁV 41-es számú Dombóvár–Gyékényes-vasútvonala, melynek egyik megállási pontja Nagybajom elnevezését is a nevében viseli (Jákó-Nagybajom vasútállomás), de közigazgatásilag az állomás Jákó területén – belterületének északi szélén – található, Nagybajomtól körülbelül 6 kilométerre délre, a 6618-as út vasúti keresztezésétől nem messze keleti irányban.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve az Árpád-kori Baj, Baján névből származik melynek jelentése „gazdag”.

Története

[szerkesztés]

Nagybajom Árpád-kori település, nevét már 1197-ben említették a zselicszentjakabi apátság birtokösszeírásában. Nevét 1297-ben Boyon, 1357-ben Boyun alakban említették az oklevelekben. Az 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, tehát ekkor már plébániája is volt. 1434-1435-ben a Nagymartoni (Fraknói) grófok voltak birtokosai, 1440-ben mindkét Bayont Erzsébet királyné, mint az utód nélkül elhalt Bajoni Imre birtokát, Zagorhidai Tárnok Demeternek adományozta. 1466-1483 között Korotnai János birtoka volt, 1536-ban Bajomi László és János, Ipoltfy János és Wárday Tamás mester, 1550-ben Wárday Zsigmond, Magyar Bálint és Horváth Péter, 1583-ban Lengyel Lőrinc, 1598-1599-ben Koroknay János, Horváth Ferenc és Bucsányi Farkas voltak a földesurai. 1660-ban a pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben a Koroknay és a Topos családok birtoka, 1699-ben pedig már Sárközy János is birtokos volt itt. 1703-1715 között a Koroknay család volt a földesura, de e családon kívül, 1717 táján a Malik, a Beke, a Szelestey, a Bátsmegyei, a Jámbor, a Szily, a Kovács és a Csanády családoknak is voltak itt birtokrészeik. 1721-ben Bajom negyedrészét, Koroknya-, Lencsen- és Lók-pusztákkal együtt, gróf Rindsmaul Zsigmond nyerte adományul, akitől 1723-ban Sárközy János vásárolta meg, és még ugyanez évben a lerombolt Koroknya várához tartozó összes birtokokat Nagy- és Kisbajomban megvásárolta és 1724-ben nejével együtt adományt nyert Szent-Ivánra (a későbbi Kiskorpád egy része) és Nagybajomban a Csanády Ferenc-féle részbirtokra is, majd 1726-ban már az említett egész birtok Sárközy Jánosé lett. 1776-ban Sárközy Antal, Sáry Pál, Somssich Antal, Festetics Lajos, Paiss Boldizsár, Boronkay György, a Pálffy-örökösök, a Marton család, Sárközy Gábor, Ferencz, Juliánna, János, József és László, Gombay András, Sári Péter, Kultsár János, Szily Ádám, a Bakó, a Horváth, a Márffy és más családok voltak itt birtokosok, az 1900-as évek elején pedig gróf Festetics Pál, Felsőbükki Nagy György, Igmándy Aladár, Sárközy Jenő és Imre, Pataky Vince, Csorba Ferenc és Sárdi Somssich Miklós volt itt a nagyobb birtokos, mindegyik csinos úrilakkal.

Az 1760-as években itt töltötte gyermekkorát Virág Benedek költő és történetíró, itt élt két évig (1798-1799) Sárközy István vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707-1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, akinek Sárközy Jusztina volt a neje. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is.

A római katolikusok ősi templomát a reformátusok elfoglalták ugyan, de 1717-ben visszavették tőlük. 1717 után azonban új templom épült. A mostani református templomot 1792-ben emelték. A református temetőben kisebb, törökvilágbeli palánk sáncai ma is láthatók. Ugyancsak a község közelében állt egykor Koroknya (Korokna) vára, melynek sáncai szintén láthatók.[3]

1800. november 11-én a községet egy fellázadt önkéntescsapat feldúlta, amely akkor a fél vármegyét végigpusztította. 1855-ben nagy kolerajárvány pusztított itt, ekkor körülbelül 200-300-an haltak el.

A század közepéig Nagybajom falunak számított és 1859-ben 2-3 ezer fős mezőváros lett. 1870-ben 4000 lakójával a vármegye harmadik legnépesebb települése volt. A gazdasági és társadalmi erő bizonyítéka az is, hogy három különböző vallási felekezet, a katolikus, a református és az izraelita külön elemi iskolát tartott fenn.

A „nagy vasútépítések” idején Nagybajomot elkerülte a fejlődést hozó vasút vonala. A vasútépítések révén differenciálódás indult meg az állomással rendelkező és azzal nem rendelkező települések között. Nagybajom lemaradása tehát főként a kor gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából húzóerőnek számító vasút hiányának tudható be.

Nagybajom az újkorra Somogy vármegye messze legnagyobb határú településévé vált. A település kedvező földrajzi helyzete azonban jelentős károkat okozott a történelem során, hiszen a háborúk idején vonuló hadak útjába esett, pusztította török és tatár egyaránt. A második világháború idején a Dunántúli hadmozdulatok révén súlyos emberáldozatot követelő csaták helyszíneként tartják számon ma is, itt húzódott a német frontvonal. A szovjet megszállás után a község újjáépítése fokozatosan történt. 1958-ban teljes erővel megindult a községfejlesztés. 1969. július 1-jével a szomszédos Jákó községgel Községi Közös Tanács néven közös tanácsot alakított, 1970. július 1-jén ismét nagyközségi rangra emelkedett. 1990. szeptember 30-án létrejött Nagybajom Nagyközség Önkormányzata. Jákó község különválása önálló önkormányzatot hoz létre. 1993. január 1-jén Pálmajor települési rész önálló önkormányzatot hozott létre, körjegyzőségileg továbbra is Nagybajomhoz tartozóan. A rendszerváltást követően az önkormányzatiság és a közvélemény aktivitása felerősítette a várossá nyilvánítás kérdéskörét. Nagybajom a helyi képviselő-testület kezdeményezésére 2001. július 1-jétől ismételten városi rangot kapott.

Egykor a településhez tartoztak a következő lakott helyek is: Balaskó-puszta, Csikota-puszta, Felsőkak-puszta, Homok puszta, Koroknya puszta, Nagybagod puszta, Lók puszta, Lekcsen puszta is.

Felsőkak

[szerkesztés]

Felsőkak puszta 1423-ban a Bő nemzetségből származó Laki Thúz, Létai, Kölkedi Messer és a Kürtösi családok birtoka volt. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok birtoka. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Anna birtoka lett, 1550-ben pedig már Alya Mátyás birtokaként volt feltüntetve. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban a Koroknay család birtoka volt.

Homok puszta

[szerkesztés]

Homok puszta neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben, ekkor már plébániája is volt.

Koroknya

[szerkesztés]

Koroknya puszta a Győr nemzetség birtoka volt. A nemzetség tagjainak 1346. évi birtokmegosztásakor Dersfi Miklós birtoka lett. A 15. században a Koroknyai (Korotnai, Koroknai) családé volt. 1510-ben már fennállt a Koroknyaiak vára is, melyet 1555-ben Tujgon budai basa foglalt el. 1543-ban a jobbágyfalu még megvolt, valószínűleg az 1555. évi ostrom alkalmával pusztult el.

Nagybalogd

[szerkesztés]

Nagybalogd puszta eredetileg a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1349-ben a Gutkeled nemzetségbeli Felső-Lendvai II. Miklós fiai, Amadé és János, e helységet a Szent-Trinitás és Kakonya nevű birtokokkal akarták elcserélni. 1466-1483 között Korotnai János birtoka, 1660-ban pedig a Koroknay és a Topos, 1703-ban a Koroknay család, 1726-ban pedig Sárközy János birtoka volt.

Lók

[szerkesztés]

Lók puszta már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1466-1488 között és 1703-1715 között a Koroknay család birtoka volt. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban pedig ismét a Koroknayak birtoka volt.

Nemcsény

[szerkesztés]

Lencsen puszta a középkorban Nemcsény néven falu volt, neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely volt. A Győr nemzetség ősi birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter birtokába került. 1550-ben Alya Mátyás és Székely Lukács voltak birtokosai. 1703 előtt már csak puszta, és a Koroknay család birtokában volt, 1726-ban pedig Sárközy János birtokának írták, 1733-ban azonban már ismét a Koroknay családé volt.

Idetartoztak még: Setétkerék-, Agáczás-, Alsókak-, Égettakol-, Fehértó-, Földhíd-, Kis-, Madársára-, Sápa- és Újház puszták, Pál-major és Sáritag is. Itt feküdt egykor Csikota falu is, melynek helye és templomának nyomai az 1900-as évek elején is látható volt még.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1992: Csik László (független)[4]
  • 1992–1994: Ács Attila (független)
  • 1994–1998: Ács Attila (független)[5]
  • 1998–2002: Ács Attila (független)[6]
  • 2002–2006: Ács Attila (független)[7]
  • 2006–2010: Czeferner Józsefné (független)[8]
  • 2010–2014: Czeferner Józsefné (független)[9]
  • 2014–2019: Czeferner Józsefné (Fidesz-KDNP)[10]
  • 2019–2024: Pirka Mátyás (független)[11]
  • 2024– : Pirka Mátyás (független)[1]

A településen 1992. december 20-án időközi polgármester-választás (és képviselő-testületi választás) zajlott.[12]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
3288
3270
3288
3350
3118
3208
3176
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 7,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% ukránnak mondta magát (10,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 9,4%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 9,8% (20,5% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 85,2%-a vallotta magát magyarnak, 5,9% cigánynak, 0,3% németnek, 0,1% horvátnak, 0,1% ukránnak, 1,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 39,2% volt római katolikus, 8,3% református, 0,4% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 10,4% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A városban évente mintegy harminc gólyapár költ. Nagybajom 1996-ban elnyerte az Európai gólyafalu címet, amely a település 2001. július 1-jén történt várossá avatása után A gólyák városa névre változott. 2008-ban Nagybajom rendezte az Európai Gólyástelepülések Hálózatának 5. találkozóját.
  • Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia a 15. században alapították. A török pusztítást követően a 17. században ismét felállították. Anyakönyveit 1717-től vezetik rendszeresen. Jelentős felújítás a templomban 1904-ben történt. Ekkor a templom szép színes ablakokat kapott, és a bútorzat is kicserélődött. Megújult a főoltár, mellékoltárok készültek.
  • Református Egyházközség Története 1542-re nyúlik vissza, amikor az első törökdúlás után a faluba visszatérő lakosságot protestáns prédikátor látogatta meg. Szavai és igehirdetése halló fülekre és szívekre talált: az ő munkássága révén jött létre Nagybajomban a Református Egyházközség. 1542-től kezdve zavartalan egyházi élet folyt a Rákóczi-szabadságharc végéig, sikerült bevezetni az önkormányzatiságot (presbiteri rendszer) és az iskolai oktatást is. Az első tanító Nagybajomban Szalánki Pál volt. Az ellenreformáció minden lehetőséget megszüntetett, a reformátusoknak vallásuk gyakorlására csak a Türelmi Rendelet után nyílt újra lehetősége. 1780-1820 között építették fel a templomot, majd a lelkészlakást és végül az iskolát kántortanítói lakással együtt. Sajnos mára ezekből az épületekből csak a templom homlokzati fala maradt fenn. 1852-ben tűzvész következtében leégett az iskola, de a következő évben a régi iskola helyén már új iskola várta a tanulni vágyó diákokat. A kántortanítói lakás is ebben az évben újult meg. A második világháborúig zökkenőmentes volt a vallásgyakorlás. A háborúban visszavonuló német csapatok felrobbantották a templomot, amit nagy áldozatok árán sikerült újjáépíteni egyszerűsített formában 1948-ra. 1950. július 3-án az iskola épületét és a szolgálati lakást államosították. 1991-ben a presbitérium visszakérte a volt ingatlanjait, melyeket 1993-ban meg is kapott a helyi önkormányzattól.

Nagybajomhoz köthető nevezetes személyek

[szerkesztés]

Díszpolgárok

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Mikóczi Alajos–Solymosi László: Nagybajom története; előszó Gyergyai Albert; Nagybajom nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága, Kaposvár, 1979
  • Borovszky Samu: Somogy vármegye

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 13.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Geoláda Korotna várának maradványainál (Balogh Béla). (Hozzáférés: 2014. december 1.)
  4. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
  6. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  7. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  8. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  9. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  10. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  11. ↑ Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
  12. ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6.
  13. ↑ Nagybajom Helységnévtár
  14. ↑ Nagybajom Helységnévtár

További információk

[szerkesztés]
  • Nagybajom város honlapja
  • Nagybajom linkgyűjtemény
  • Nagybajom Figyelő
  • Dóber Viktor: Somogysárd és Nagybajom egyházi és világi története a középkortól 1920-ig, 1-2.; magánkiadás, Somogysárd, 1997
  • Sáringer Gyula: A Somogy megyei Nagybajomból elhurcolt levente háborús élményei, 1944–1945; szerzői, Keszthely, 2004
  • 50 év a nagybajomi Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola történetéből, 1955–2005; szerk. Horváth Gábor, Roth Erik; Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Nagybajom, 2005
  • Ballér Jánosné–Marics Csaba: Egy nagybajomi utca története. A kereskedők utcája, a századelőtől napjainkig, magánkiadás, Nagybajom, 2007
  • Ballér Jánosné–Marics Csaba: Puszták népe című kiállítás bővített kiadványa. Nagybajomhoz tartozó puszták és lakóinak élete képekben; magánkiadás, Nagybajom, 2007
  • Marics Csaba: Nagybajomi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 120 éve, 1888–2008; Tűzoltó Egyesület, Nagybajom, 2008
  • Ballér Jánosné–Marics Csaba: Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Otthon fél évszázada; Marics Csaba, Nagybajom, 2010
  • Villanások 100 év sporttörténetében. A Nagybajomi AC jubileumi évfordulójára; szerk. Nagy Erika; NAC–Önkormányzat, Nagybajom, 2014
  • A Kolping iskolák évkönyve. A Szekszárdi Kolping Iskola alapításának 25. és a Nagybajomi Kolping Iskola alapításának 10. évfordulójára; Szekszárdi Kolping Katolikus Ált. Isk., Szakképző Isk., és Művészeti Iskola–Nagybajomi Kolping Katolikus Szakképző Iskola és Kollégium, Szekszárd–Nagybajom, 2016
  • Lőrincz Sándor: Nagybajom; Kairosz, Bp., 2018 (Féltett kishazák)

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]