Gurics György | |
Született | 1929. január 27. Dunapentele |
Elhunyt | 2013. szeptember 10. (84 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Pásztor Erzsébet |
Foglalkozása |
|
Sírhelye | Dunaújváros[1] |
Magassága | 176 cm |
Testtömege | 87 kg[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||
|
Gurics György (Dunapentele, 1929. január 27. – Budapest, 2013. szeptember 10.[3]) olimpiai bronzérmes, világbajnok magyar birkózó, edző. Felesége Pásztor Erzsébet (1939–2022) világbajnok kézilabdázó.
1946-tól a Ganz TE, majd 1949-től a Budapest Honvéd FC birkózója volt. 1952-től 1963-ig szerepelt a magyar válogatottban. Mindkét fogásnemben versenyzett, de kiemelkedő eredményeit kötöttfogásban érte el. Pályafutása első felében középsúlyban, majd félnehézsúlyban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartozott. A magyar küldöttség tagja volt az 1952. évi helsinki, az 1956. évi melbourne-i és az 1960. évi római olimpián. Rómában mindkét fogásnemben olimpiai résztvevő volt. 1952-ben a kötöttfogású birkózás középsúly súlycsoportjában bronzérmes lett. Pályafutása alatt összesen négy világbajnoki érmet nyert, 1961-ben Jokahomában a kötöttfogású birkózás félnehézsúly súlycsoportjában világbajnoki címet szerzett. Ezen a világbajnokságon ő nyerte a magyar küldöttség egyetlen, összességében a magyar birkózósport negyedik világbajnoki aranyérmét. 1961-ben az év sportolójává választották. Az aktív sportolástól 1964-ben vonult vissza.
A Testnevelési Főiskolán 1960-ban birkózó szakedzői, majd 1972-ben birkózó mesteredzői oklevelet szerzett. Már visszavonulása előtt, 1960-tól a Sztálinvárosi Vasas, illetve a Dunaújvárosi Vasas edzője, illetve a magyar birkózóválogatott keretedzője volt. Visszavonulása után a magyar birkózóválogatott vezetőedzője lett. E posztot 1978-ig töltötte be, majd 1983-ig a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vezetőedzője volt.
1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[4]